Ókori római horgonyt emeltek ki az Északi-tengerből

2026. május 16.-Múlt-kor

Kétezer évig pihent az iszap és homok alatt, mielőtt a szakemberek a felszínre hozták volna azt a kivételes állapotban megőrződött, hatalmas római kori horgonyt az Északi-tengerből, Anglia keleti partjainál. A több mint száz kilogrammos vas- és faalkatrész-kombinációból álló lelet a Földközi-tengeren kívüli észak-európai vizekből származó, a viking kor előtti mindössze harmadik ismert tengerészeti horgony, amely páratlan fizikai bizonyítékként szolgál Britannia római kori tengeri kereskedelmének volumenére.

A római kori horgony a fedélzeten fekszik, miután megtalálták az Északi-tengeren.
A római kori horgony a fedélzeten fekszik, miután megtalálták az Északi-tengeren. Fotó: Scottish Power

A monumentális, több mint két méter hosszú vasmacskát először 2018-ban azonosították az East Anglia ONE tengeri szélerőműpark előkészítő topográfiai és szonárvizsgálatai során, mintegy 40 kilométerre a suffolki partoktól. Miután 2021-es kiemeléséig védőzónát vontak köré, a Maritime Archaeology Ltd szakemberei megkezdték a lelet konzerválását és elemzését.

A szerkezet robusztus méreteiből a kutatók arra következtetnek, hogy a horgony egy 500-600 tonna vízkiszorítású hajóhoz – a római birodalmi korszak mércéjével is hatalmas kereskedelmi teherhajóhoz – tartozott. A kovácsoltvas és fa szerkezet azért nem semmisült meg az elmúlt két évezred során a sós tengervíz és a farontó organizmusok (például a hajóféreg) miatt, mert a vastag iszap- és homokréteg hermetikusan elzárta azt a tengerfenéken, létrehozva egy oxigénmentes környezetet, amely leállította az oxidációs és biológiai lebomlási folyamatokat. A Mary Rose Archaeological Services laboratóriumaiban jelenleg is folyik a faelemek stabilizálása a végleges múzeumi bemutatás céljából.

A lelet konkrét fizikai bizonyítékot szolgáltat egy olyan korszakra, amelyből szinte semmilyen fahajó-roncs nem maradt fenn a térségben. A római Britannia (Kr. u. 43-tól a 410-es évekig) logisztikai és gazdasági vérkeringése szorosan függött a csatornán és az Északi-tengeren átívelő tengeri útvonalaktól. Az Anglia keleti partjainál húzódó, sekély, homokpados és kiszámíthatatlan vizű tengerszakasz (a jelenlegi kelet-angliai régió partvidéke) forgalmas csomópont volt.

A régió biztonságát kezdetben a római regionális flotta, a Classis Britannica garantálta, amely később, a Szász partvidék erődhálózatának kiépülésével párhuzamosan a szász és frank tengeri fosztogatók elleni védekezésre rendezkedett be. Ebben a katonai kontextusban mozgott az a hatalmas, vélhetően kerámiát, fémet vagy gabonát szállító nehéz teherhajó is, amely e partoknál, a masszív római horgonyát hátrahagyva szenvedett egykor hajótörést, összekötve a provincia peremvidékét a szélesebb birodalmi kereskedelmi hálózatokkal.