Ókori árnyékszékekből azonosították a római kori kórokozókat
Az eddig feltételezettnél jóval korábban, már a 2. és 4. század közötti Római Birodalom területén is jelen volt a Cryptosporidium nevű egysejtű kórokozó. Egy lengyel kutatócsoport a mai Bulgária területén feltárt ókori római éjjeliedények ásványosodott maradványainak elemzésével bizonyította az élősködő jelenlétét, ami alapjaiban írja át a fertőző betegségek európai elterjedésének eddig ismert kronológiáját.
A paleoparazitológiai vizsgálatok során a szakemberek a Moesia Inferior római provinciában, a mai bulgáriai Szvistov közelében fekvő Novae légióstábor és a szomszédos Marcianopolis területéről származó leleteket elemezték. Az ókori kerámia éjjeliedények belső faláról és aljáról gyűjtöttek be közel kétezer éves, megkövesedett lerakódásokat.
A kutatók a finom szitákon átszűrt mintákat négyszázszoros nagyítású mikroszkópos vizsgálatnak, ősi DNS-elemzésnek, valamint specifikus fehérjék kimutatására szolgáló immunológiai tesztnek vetették alá. Az eredmények szerint az edényeket használó lakosság bélrendszerében többféle parazita élt, amelyek krónikus hasi fájdalmat, hasmenést és általános gyengeséget okoztak.
A kutatás legjelentősebb tudományos áttörését a Cryptosporidium nevű egysejtű azonosítása jelenti. A szakirodalom eddig úgy tartotta, hogy a kórokozó Közép-Amerikából származik, a most publikált eredmények azonban a legkorábbi megbízható bizonyítékot szolgáltatják a parazita földközi-tengeri, ókori jelenlétére. A modern eljárásokkal kimutatták továbbá a súlyos vérhast okozó Entamoeba histolytica parazitát, valamint olyan galandféregpetéket is, amelyek egyértelműen fertőzött, nyers vagy nem megfelelően hőkezelt sertés- és marhahús fogyasztására utalnak.
A kutatás rámutat a Római Birodalom alsó-dunai határvidékén uralkodó eltérő közegészségügyi viszonyokra. Míg az egykor jelentős katonai erődítményként funkcionáló Novae városából származó minták nagymértékben fertőzöttek voltak – amit a szakértők a Duna vizének vagy a helyi vízvezetékeknek a szennyezettségével magyaráznak –, addig egy marcianopolisi műhelyből származó leletekben nem találtak parazitákat. Ez utóbbi esetben a helyi lakosság valószínűleg tisztább, természetes forrásokból származó ivóvízhez fért hozzá, és jobb minőségű étrenden élt.
A felfedezés nemcsak a római kori higiénés viszonyokba és a katonai táborok mindennapjaiba enged betekintést, hanem kulcsfontosságú adatokat szolgáltat a fertőző betegségek évezredes evolúciójának és terjedési útvonalainak pontosabb rekonstruálásához is.
