Neolitikus háború: brutális rituálék

Több mint 6000 éve Északkelet-Franciaországban különös temetkezések zajlottak: a legyőzött betolakodók karját levágták, és nyilvános erőszakrítus keretében megalázták őket. A kutatók szerint ez az egyik legkorábbi bizonyíték a neolitikus háborúskodás véres szertartásaira.

Brutális rituálék a neolitikumból

Több mint 6000 évvel ezelőtt Északkelet-Franciaországban a győzelem ünneplése egészen különös formát öltött. Régészek megállapították, hogy a védők egy csoportja levágta legyőzött ellenségeik bal karját, majd gödrökbe temette őket. A felfedezés bepillantást enged abba a korszakba, amikor a háborúskodás elharapózott a térségben, mert a mai Párizs környékéről betolakodók érkeztek.

A testek tanúságtétele

„Az alsó végtagokat eltörték, hogy megakadályozzák az áldozatok menekülését, az egész test tompa tárgyak okozta traumákat mutat, mi több, néhány csontvázon olyan nyomok vannak, amelyek arra utalhatnak, hogy a testeket a kínzás és megölés után valamilyen álványra helyezték, hogy a nyilvánosság elé tárják őket” – mondta Teresa Fernández-Crespo, a spanyolországi Valladolid Egyetem régésze.

A Science Advances című folyóiratban közzétett tanulmány 82 ember maradványát vizsgálta, akiket Kr. e. 4300 és 4150 között temettek el. Sok test megcsonkítva került a gödrökbe, bal karjukat levágták. Más, érintetlen testeket külön sírgödrökben helyeztek el.

Kémiai nyomok és származás

A kutatók a fogak és a csontok kémiai jellemzőit is elemezték, hogy megállapítsák az elhunytak származását. A csonkolt emberek a helyi közösségen kívülről, valószínűleg a mai Párizs környékéről érkeztek. Táplálkozásuk vegyes volt, ami gyakori vándorlásra utal. A helyiek, akiket nem csonkítottak meg, feltehetően területük védelmében estek el.

A győzelem véres ünnepe

A kutatók szerint a betolakodók közül sokakat elfogtak, majd karjukat levágták, mintegy trófeaként. Ez a neolitikus háborúskodás egyik legkorábbi, jól dokumentált példája. „Úgy véljük, hogy egy vagy több csatát követő győzelmi rituálék során brutalizálták őket” – mondta Fernández-Crespo. A település közepén álló tömegsírok azt jelzik, hogy a cselekmény nyilvános erőszakszínház lehetett, melynek célja az ellenség teljes megalázása volt.

A kor más bizonyítékai is széles körű konfliktusokról árulkodnak. Detlef Gronenborn, a németországi Leibniz Régészeti Központ professzora szerint ez az időszak egész Európában „jelentős nyugtalansággal” telt, amely Kr. e. 4100 körül tetőzött. A klímaváltozás, a népességmozgások és a dél-franciaországi terjeszkedés mind hozzájárultak a harcok kiéleződéséhez.

Az erőszak új arca

Linda Fibiger, az Edinburgh-i Egyetem kutatója szerint „izgalmas, jól feldolgozott és gondosan értelmezett leletről van szó, amely fontos betekintést nyújt az erőszak változatos gyakorlataiba a neolitikumban”. Miguel Ángel Moreno-Ibáñez, ugyancsak az Edinburgh-i Egyetem régésze kiemelte, hogy a kémiai elemzés tette lehetővé a támadók és a helyiek megkülönböztetését.

A neolitikus háborúskodás korában a megerősített települések lakói gyakran estek áldozatul fejsérüléseknek. A franciaországi gödrök azonban új szintet képviselnek: a testek kínzásának, csonkításának és dehumanizálásának bizonyítékai. „A testet ért erőszak példátlan intenzitását látjuk, amely csak a bosszú, a kínzás és a nyilvános megalázás összefüggésében érthető meg” – írták a kutatók.