Neolitikus áldozati gödröket tártak fel Németországban
A salzmündei kultúra nyomaira bukkantak Németország keleti részén. A feltárás emberi koponyákat, kutyacsontokat és rituális tárgyakat hozott felszínre. A leletek egy különös, válság idején végzett szertartás emlékét őrzik.
Az ásatás helyszíne
Egy nagyfeszültségű villamosenergia-projekt miatt végeztek ásatásokat Németország keleti részén, Gerstewitz falu közelében. A munkálatok során a kutatók a salzmündei kultúra emlékeire bukkantak. A régészek tizenkét áldozati gödröt tártak fel, amelyekben rituális tárgyakat, kerámiákat, kutyacsontokat és emberi koponyákat találtak.
A salzmündei kultúra világa
A salzmündei kultúra Kr. e. 3400 és 3000 között virágzott a Saale és az Elba folyók között. Településeiket dombtetőkre építették, köréjük árkokat és paliszádokat húztak. Az ókori népekről legtöbbször temetkezési szokásaik révén szerezhetünk információt – ez alól a salzmündei kultúra sem kivétel.
A temetkezés különös módjai
A salzmündei embereket rendszerint közvetlenül a földbe temették. Testeiket féloldalasan, görnyedt testhelyzetben találták meg a kutatók. Előfordulnak sírhalmok, kamrasírok és kriptasírok is, ám a mellékletek jellemzően hiányoznak. Ez szokatlan más korabeli kultúrákhoz képest, ahol a halottakat gyakran gazdag tárgyi kísérettel helyezték örök nyugalomra.
Áldozati gödrök és szertartások
A tizenkét feltárt gödör 2–3 méter széles és 2–2,5 méter mély volt. Több közös jegyet mutattak a rituális és temetkezési gyakorlatokkal. A régészek megfigyelték, hogy az elégetett házak romjai alatt gyakran temettek el emberi és állati maradványokat, főként koponyákat. Ezeket néha újratemették, ami tudatos szertartási cselekményre utal.
Ez is érdekelhet
Válságra adott rituális válasz
A régészek szerint a különös temetkezések és rítusok válsághelyzetre adott reakciók lehettek. Kr. e. 3000 körül Közép-Európában jelentős éghajlatváltozás történt. Az időjárás kiszámíthatatlanná vált, és a salzmündei közösség valószínűleg spirituális válaszokat keresett. Úgy vélték, az állati szellemek – különösen a kutyák – közvetítenek az élők és a holtak világa között, ezért különleges szerepet kaptak az áldozati szertartásokban.
