Neolitikus nők 3D-ben – egy régészeti szenzáció története

Két nővér maradványait tárták fel egy őskori kovakőbányában Dél-Moráviában. A kutatók hiperrealisztikus rekonstrukcióval idézik meg arcukat – és küzdelmes életük lenyomatát a csontjaikon, sérüléseiken keresztül.

A felfedezés helyszíne és jelentősége

Több mint 6000 évvel ezelőtt, a mai Cseh Köztársaság területén, egy neolitikus bányászközösség női tagjai is részt vettek a nyersanyag-kitermelésben. Két, egymással rokon nő maradványait tárták fel Dél-Moráviában, egy őskori kovakőbányában. A kutatók most hiperrealisztikus 3D-s rekonstrukcióval mutatták be őket.

A nővérek csontvázát egymás fölé temették egy bányaaknában. A fiatalabb nővér maradványai hat méter mélyen feküdtek, az idősebbé egy méterrel lejjebb. A sírhely elhelyezkedése alapján feltételezhető, hogy ott dolgoztak, és talán ott is haltak meg. Erőszak vagy betegség nyomát nem találták, de az sem zárható ki, hogy a munkaképtelenség miatt áldozattá váltak.

Zavarba ejtő mellékleletek

A sírban egy kutya és egy újszülött maradványait is megtalálták. A kutya koponyája a felső, a többi csontja az alsó test mellett volt. Az újszülöttet az idősebb nővér mellkasára helyezték, de genetikai kapcsolatot egyik nővel sem mutatott. A temetkezés célja rejtély.

Radiokarbonos vizsgálat szerint a temetés Kr. e. 4050 és 4340 közé tehető. A genetikai elemzés igazolta, hogy a két nő testvér volt. A fiatalabb 30–35 éves lehetett, az idősebb közel 40. Mindketten alacsonyak, karcsúak és fizikai munkára alkalmasak voltak.

A csontvázakon számos megerőltetés nyoma látszik. Sérült csigolyák, részben gyógyult törések utalnak arra, hogy munkára kényszerítették őket. Az idősebb nő alkarján lévő törés gyógyulása közben is dolgozhatott. A tanulmány szerint ez az időszak már egy új társadalmi rendet tükrözhetett, ahol a legkiszolgáltatottabbakra bízták a legkeményebb munkát.

Táplálkozás és gyerekkori nélkülözés

A fogak és csontok izotópelemzése alapján gyerekkorukban alultápláltak, betegek voltak, felnőttként viszont erősek és jól tápláltak lettek. Étrendjük a korabeli átlagnál több húst tartalmazott, talán a környező erdőségek gazdagsága miatt.

A kutatók élethű, szilikonból és gipszből készült rekonstrukciókat készítettek. A fejformát a koponyák méretei adták, a szemeket protézisek, a hajukat implantátumok tették valósághűvé. A fiatalabb nő sötét hajú és zöldesbarna szemű volt, az idősebb valószínűleg szőke és kék szemű.

A viseletük rekonstrukciója az ismerté vált neolitikus textilleleteken alapult. Mindkét nő növényi rostból készült ruhát viselt. Az idősebb egy kendőt és blúzt hordott, haját hajháló tartotta. A fiatalabb egy durvább anyagú felsőt viselt, haját fonatokba szőtt anyagcsíkok díszítették.