Ókori újrahasznosító műhelyeket találtak Dortmundban
Kivételesen jó állapotban fennmaradt, a Kr. u. 1. és 5. század között működő germán műhelyközpontot tártak fel a régészek Dortmund nyugati részén. A Vesztfália-Lippe Regionális Szövetség (LWL) és a dortmundi városi régészeti hivatal szakemberei szerint a területen kerámiaégető kemencéket és fémműves munkaterületeket azonosítottak. A felfedezés fizikai bizonyítékot szolgáltat arra a régészeti feltevésre, hogy a limesen túl élő germán közösségek szisztematikusan újrahasznosították a Római Birodalomból származó fémtárgyakat.
- A vesztfáliai régészek egy Kr. u. 1. és 5. század között működő germán ipari települést azonosítottak Dortmund területén.
- A kutatók kerámiaégető kemencéket és jól megőrződött fémműves műhelyeket találtak, amelyek a római fémtárgyak beolvasztását és újrahasznosítását bizonyítják.
- A feltárt leletegyüttes kiemelkedő jelentőségű, mivel eddig ritkán találtak fizikai bizonyítékot a Római Birodalmon kívüli határ menti fémfeldolgozásra.
Az augusztus közepe óta zajló feltárások során a kutatók kiterjedt ipari tevékenység nyomait rögzítették. Eva Cichy, az LWL olpei kirendeltségének ásatásvezetője szerint a leletanyag mind minőségét, mind kiterjedését tekintve egyedülállónak számít a germán szállásterület nyugati felén.
A régészek számos gödröt, kemencét és tűzhelyet tártak fel, amelyek az ókori ipari és kézműves tevékenység különböző fázisait dokumentálják. A területen kerámiagyártásra utaló nyomokat is rögzítettek, a legjobban megőrződött agyagkemencét pedig a szakemberek egyben emelik ki, hogy a jövőben a nagyközönség számára is bemutatható legyen. Azt egyelőre vizsgálják, hogy pontosan milyen típusú edényeket állítottak elő ezekben a létesítményekben.
A kutatás legjelentősebb eredménye a római fémek újrahasznosítási folyamatának azonosítása. Michael Baales, az LWL olpei részlegének vezetője hangsúlyozta, hogy a római császárkor idején a fémművesség kiemelt fontossággal bírt a Rajnától keletre fekvő területeken. Bár a szakemberek régóta feltételezték, hogy a germán törzsek kereskedelem vagy zsákmányszerzés útján megszerzett római fémtárgyakat olvasztottak be, a folyamat pontos helyszíneire és technológiájára eddig alig volt fizikai bizonyíték.
Tobias Zacharias, a dortmundi régészeti hivatal munkatársa rámutatott, hogy a most megtalált olvasztótégelyek és műhelymaradványok éppen ezt az űrt töltik ki, regionális határokon túlmutató jelentőséget adva a lelőhelynek. Jan Rosbeck régész tájékoztatása alapján az agyagfalú, kerek vagy ovális kemencékbe oldalról fújtatók segítségével juttatták be a levegőt, így érve el a fémek megolvasztásához szükséges magas hőmérsékletet.
Ez is érdekelhet
A Kr. u. 1. és 5. század közötti időszakban a Rajna folyó természetes határként, egyben a római limes részeként választotta el a Római Birodalmat a tőle keletre elterülő germán területektől, az úgynevezett Germania Magnától. A határon folyamatos volt az interakció, a fegyveres konfliktusok mellett a kereskedelmi kapcsolatok is meghatározták a régió mindennapjait. A római provinciákból származó fémek rendkívül értékes nyersanyagnak számítottak a germán közösségek számára, mivel a saját kitermelésű érceik sokszor korlátozott mennyiségben vagy minőségben álltak rendelkezésre. Az újraolvasztott hulladékból a helyi mesteremberek saját kulturális igényeiknek megfelelő új eszközöket és fegyvereket készítettek.
A dortmundi leletegyüttes további laboratóriumi vizsgálata a jövőben pontosabb képet adhat a korszak határ menti kereskedelmi hálózatairól és az ókori nyersanyag-gazdálkodás technológiai hátteréről.
