Rendhagyó kutatás az ausztrál őslakosok földgyűrűiről

Új régészeti kutatás Sunbury térségében az aboriginal földgyűrűk spirituális és történelmi jelentőségét tárja fel. A Wurundjeri Woi-wurrung közösség irányításával zajló projekt ötvözi a hagyományos tudást a modern tudománnyal.

Az aboriginal földgyűrűk nyomában

A régészet gyakran hoz felszínre elfeledett történelmi kincseket. A Melbourne-től északnyugatra fekvő Sunbury térségében most egy tanulmány az őslakosok által emelt földgyűrűk jelentőségét vizsgálja. A kutatást a Wurundjeri Woi-wurrung őslakos közösség vezette, több ausztrál egyetem közreműködésével. A cél: megérteni a Sunbury Ring G nevű földgyűrű kulturális jelentőségét, használatát és korát.

Az Australian Archaeology című folyóiratban megjelent tanulmány egy sajátos módszert alkalmazott: az „összefonódott tudás” megközelítését. Ez ötvözi a Wurundjeri Woi-wurrungok hagyományos ismereteit a régészet eszköztárával. A kutatás így feltárta a biik wurrdha – azaz a Jacksons Creek völgye – szakrális táját és annak múltbeli használatát. A közösség maga vezette a vizsgálatot, aktívan részt véve minden szakaszban.

A földgyűrűk eltűnő világa

Az aboriginal férfiak beavatási szertartásaihoz használt földgyűrűket több nyelvben bora-ként is említik. Ezek szent helyek voltak, ám a gyarmatosítás után nagyrészt eltűntek. Valaha több mint 400 ilyen gyűrűt ismertek, mára alig egynegyedük maradt meg. A Wurundjeri Woi-wurrung területén – Victoria állam dél-középső részén – eddig öt földgyűrűt és egy kőgyűrűt azonosítottak, valamennyit Sunbury környékén.

A kevés tudományosan feltárt gyűrűk egyike a Sunbury Ring G. Ez egy 20 méter átmérőjű, 40 centiméter magas földépítmény, amelyet David Frankel régész tárt fel 1979-ben. Bár a lelet ismert volt, mostanáig nem történt olyan mélyreható vizsgálat, amelyet maga az őslakos közösség irányított volna.

A Jacksons Creek szent tája

A gyűrű a Wurundjeri Woi-wurrung számára nem elszigetelt objektum, hanem egy nagyobb szakrális táj része. Ez a táj, a biik wurrdha, tűzkőben és más ásványokban gazdag, amelyeket szerszámkészítésre használtak. A közösség vénei külön megnevezték a Jackson-vízesést, a Redstone-hegyet és a földgyűrűt mint kulcsfontosságú helyeket. A térséghez akár 15 000 éves régészeti lelőhelyek is kapcsolódnak.

A wurundjeri világkép szerint az emberi jólét a földhöz fűződő kapcsolaton alapul. A közösség Narrap nevű vadőrcsapata ma is hagyományos módszerekkel óvja a terület ökológiai egyensúlyát. Ez az aktív gondoskodás része az élő kulturális örökségnek.

Új kormeghatározás és eszközhasználat

A tanulmány egyik kulcsfontosságú eredménye a földgyűrű datálása volt. Az optikailag stimulált lumineszcencia-elemzés szerint a Sunbury G gyűrű 590 és 1400 évvel ezelőtt épült. Ez egyértelműen a gyarmatosítás előtti szertartásos múltba helyezi. Emellett újra elemezték az 1979-ben feltárt 166 kőeszközt, amelyek között pengék, kaparók és pattintott szilánkok szerepelnek. A mikroszkópos vizsgálatok szerint ezek vágásra, kaparásra és szerves anyagok feldolgozására szolgáltak.

A leletek több mint 27%-án termikus elváltozásokat találtak, ami tűz hatására utal. Ezek a töredékek valószínűleg rituális máglyákhoz kapcsolódnak. A gyűrűn belüli pattintott szilánkok elhelyezkedése szerszámkészítési tevékenységekre utal. Mindez megerősíti, hogy a helyet hosszú időn keresztül használták szertartásokhoz.

Szellemi örökség és történelmi traumák

A Ring G ma is spirituális és földrajzi jelzőpont a Wurundjeri Woi-wurrung számára. A kutatás során több résztvevő mély érzelmeket élt át a Jacksons Creek vízesésének hangjára figyelve. A Redstone-hegy pedig az a hely volt, ahonnan 1835-ben John Batman és társai meglátták a Woi-wurrung tábortüzeket – ez vezette az úgynevezett Batman-szerződés aláírásához, amelyet a wurundrijek földjük elvételének tekintenek.

1835-től kezdve európai pásztorok foglalták el a területet. Az őslakos közösségeket gyorsan kiszorították, de a túlélés érdekében ellenálltak, alkudoztak, és informális megállapodásokat kötöttek. Egyes woi-wurrung családok továbbra is saját földjükön éltek.