Szerves anyagokból készült technológiák alakították a kőkorszakot
A kőkorszak mindennapi életét és a korai emberi közösségek túlélését döntően befolyásolták a mára lebomlott, szerves anyagokból készült eszközök. Ahogy az a Knowable Magazine legújabb cikkéből kiderül, a kutatók egyre több bizonyítékot találnak a kötelek és fatárgyak őskori használatára. Bár a korszak elnevezése a tartós kőeszközökön alapul, a technológia nagy részét valójában a növényi és állati eredetű anyagok tették ki.
- A kőkorszak emberének mindennapjait és túlélését alapvetően határozták meg a növényi és állati eredetű, mára elpusztult szerves technológiák.
- Egy harmincötezer éves németországi mamutagyarmaradvány kísérleti régészeti vizsgálata igazolta, hogy az eszközt növényi rostok fonására és kötélkészítésre használták.
- A szerves anyagok ritka fennmaradása miatt a régészeti leletanyag torzított képet ad a korai emberi közösségek valódi technológiai fejlettségéről.
A dél-németországi Hohle Fels-barlangból 2015-ben előkerült, harmincötezer éves mamutagyar lelet új adatokat szolgáltatott a jégkorszaki vadászó-gyűjtögetők eszközkészletéről. A négy lyukkal ellátott tárgy funkcióját sokáig pusztán szimbolikusnak tartották.
Nicholas Conard, a Tübingeni Egyetem régésze és Veerle Rots, a Liège-i Egyetem kutatója azonban kísérleti úton igazolta, hogy a lyukakban lévő hornyok a növényi rostok precíz irányítását szolgálták. A kutatócsoport gyékényrostok áthúzásával rövid idő alatt erős kötelet állított elő, bizonyítva, hogy a tárgy egy komplett kötélkészítő rendszer egyetlen fennmaradt eleme volt.
A régészeti leletanyag a szerves anyagok bomlékonysága miatt erősen torzított képet mutat a kőkorszakról, mivel a kutatások hagyományosan a kő- és csonteszközökre fókuszálnak. Emma Finestone, a Clevelandi Természettudományi Múzeum paleoantropológusa szerint a korai technológiák jelentős része emiatt láthatatlan maradt a tudomány számára. Az eddig ismert legrégebbi ember alkotta rost egy ötvenezer éves zsinegdarab, amelyet Bruce Hardy, a Kenyon College kutatója tárt fel a franciaországi Abri du Maras sziklamenedékben. A lelet azt mutatja, hogy a kötélkészítést már a neandervölgyi emberek is sikeresen alkalmazták.
A rostok használatának közvetett bizonyítékai mintegy kétszázötvenezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza. A kőeszközökön talált mikroszkopikus nyomok arra utalnak, hogy azokat zsinórral rögzítették a fanyelekhez. Ez a technika alapvetően átalakította a szerszámok használatát, lehetővé téve a balták és dárdák hatékonyabb alkalmazását, valamint a passzív vadászati hálók elkészítését. Finestone kutatásai alapján a minőségi kövek nagy távolságra történő szállítása már hárommillió évvel ezelőtt is megkövetelhette valamilyen romlandó anyagból, például bőrből vagy növényi rostból készült hordozóeszközök használatát.
Ez is érdekelhet
A kötelek előállítása rendkívül munkaigényes folyamat volt, amely meghatározta a nomád közösségek napi tevékenységét. A kéregrostok begyűjtése, áztatása és fonása heteket vett igénybe, ami folyamatos előzetes tervezést igényelt. A szerves anyagok fontosságát jól mutatja a németországi Schöningen lelőhelye is, ahol háromszázezer éves, vizes környezetben konzerválódott falándzsákat tártak fel.
Az aerodinamikusan megmunkált fegyverek egy mára kihalt emberfaj magas szintű famegmunkálási képességeiről tanúskodnak. A kő, a növényi és az állati erőforrások együttes alkalmazása biztosította az őskori embercsoportok túlélését, a kőkorszak fogalma pedig csupán a fosszilizálódott leletek egyoldalúságából fakad.
