Arccal lefelé temették el az erkölcstelen apácát

Több olyan 16. századi apáca maradványait tárták fel brit régészek egy oxfordi kolostor temetőjében végeztek ásatások során, akik erkölcstelen viselkedésük miatt szégyenben hunytak el. A littlemore-i zárda utolsó évtizedei botrányoktól voltak hangosak: több nővérnek is gyermeke született, a rendfőnök pedig verekedéseiről volt híres, s több alkalommal bezárta az engedetlen apácákat, akik egyszer betörték az ajtót, s elszöktek.

Az 1110-es alapításától 1525-ig működő littlemore-i zárda temetőjében egy feltáró ásatás során a brit régészek 92 férfi, női és gyermek csontvázat találtak, mondta Paul Murray, a John Moore Heritage Services munkatársa a Discovery Newsnak. „A zárda temetőjében minden bizonnyal tehetősebb személyek, apácák, perjelnők nyugodhatnak, míg a falon kívüli sírkertben a laikusok és az alacsonyabb társadalmi rétegekből származók maradványai vannak” - magyarázta Murray.

A 92 elhunyt többsége nő (35-en), míg 28-an férfiak voltak, a fennmaradó 29 maradványnak pedig már nem lehetett meghatározni a nemét. Az egyik sírban a régészek feltártak egy 45 év körüli nőt, aki egyike lehetett annak a 20 apácának, akik a zárda története során a kolostor vezetői voltak. Kőkoporsóját egy, a zárda területén keresztülfutó útkereszteződés közepén találták meg a kutatók.

A csontvázak vizsgálata során kiderült, hogy több maradványon is súlyos egészségkárosodást előidéző betegségek nyomai fedezhetőek fel, mint például két gyermek esetében, akiknél jól látszódik a csípő fejlődési rendellenessége. „Úgy véljük, az egyik lába rövidebb volt, s az okozhatta a csípőficamot, aminek következtében minden bizonnyal sántított, s elképzelhető, hogy csupán mankók segítségével tudott járni” - mondta Murray.

A littlemore-i zárda épülete ma

Az egyik csontváz esetében lepra nyomaira bukkantak, míg egy másiknál egy tompa tárgy okozta koponyasérülést fedeztek fel, ami a halálát is okozhatta. Egy újabb sírgödörben egy halva született csecsemő koporsójára, egy másikban pedig arccal lefelé eltemetett nő maradványaira bukkantak. „Ez egy penitencia, egy bűnbánati aktus lehetett, amivel a bűneit tehette jóvá” - magyarázta a régész.

A nő egyike lehetett azoknak a bűnös apácáknak, akiknek erkölcstelen viselkedése miatt Wolsey bíboros végül bezáratta a zárdát. Az utolsó perjelnőt, az intézményt 1507 és 1518 között vezető Katherine Wells-t például büntetésből váltotta le - azért, mert az apácáról kiderült, hogy született egy gyermeke egy kenti paptól, és több, a kolostorhoz tartozó tárgyat (edényeket, gyertyatartókat) lopott el, hogy a lányának biztosítsa a hozományát. Egyes beszámolók szerint Atwater püspök 1517-1518-as látogatása során kiderült, hogy egy másik apácának is született egy gyermeke egy oxfordi, nős férfitől.

A zárdai élet nem lehetett fenékig tejfel, ugyanis a feljegyzések szerint a főnöknő engedetlenség esetén bezárta az apácákat, s olykor „ököllel és lábbal” is verte őket. Amikor 1518-ban a püspök újra ellátogatott a botrányos zárdába, a perjelnő arra panaszkodott, hogy az egyik nővér a helybéli fiúkkal „játszott és hancúrozott” a kolostorban, s utasításra sem volt hajlandó abbahagyni. Miután bezárta egy raktárhelyiségbe, három másik apáca betörte az ajtót is kiszabadították társukat, felgyújtották a kamrát, és az ablakon keresztül elszöktek, s két-három hétig egy barátjuknál húzták meg magukat.

Wolsey bíboros

Wells-t legkésőbb 1518-ban leváltották tisztségéről, s nincs forrás arra nézve, hogy ezt követően - a kolostor 1525-ös felosztásáig - bárkit is kineveztek volna. Murray szerint a püspöki jelentést sem lehet egyértelműen készpénznek venni, hiszen Wolsey bíboros nyilvánvaló célja az volt, hogy megkaparintsa a zárda vagyonát, amelyet egy bíborosi kollégium, a mai Christ Church (Oxford egyik legelőkelőbb kollégiuma) megalapítására kívánt felhasználni.

A fiúkkal hancúrozó nővér elleni vád, a leprás beteg, valamint a csípőficamos gyermek sírja tulajdonképpen a kolostor szabad szellemét és az apácák gondoskodó magatartását mutatja. „Nem csupán apácák voltak, hanem oktató, gondoskodó anyák és üzletasszonyok is. Igyekeztek megbirkózni a mindennapi élet kihívásaival, és megtalálták annak is az idejét, amikor kiélvezhették a kellemes pillanatokat” - mondta Murray.

A zárda feloszlatása után az épület udvarházként funkcionált, most étteremként kívánják hasznosítani. A Readingi Egyetem kutatói izotópanalízissel az elhunytak származási helyét és étrendjét is ki szeretnék deríteni. A vizsgálatokat követően a maradványokat visszatemetik a megszentelt földbe.