Nem csak a pestis, de a szifiliszhez hasonló betegségek is pusztítottak a középkori Európában

A gyilkos pestisjárványok a középkor világának szerves részét képezték, így a korból származó tömegsírok feltárása napjainkban már nem olyan nagy szenzáció. Egy 15. századi, nemrégiben Litvániában felfedezett tömegsír azonban valami egészen érdekeset tartogatott a szakértők számára: az egyik áldozat, egy nő a pestis mellett egy másik kórral, a frambőziával is megfertőződött.

Egy újabb, szokványos tömegsírnak indult

A forrásokban számos leírás található fertőző betegségben elhunyt emberek maradványait tartalmazó tömegsírokról, de ezeknek helyéről, és a bennük fekvő áldozatokról igen hiányosak az ismereteink. Litvánia fővárosában, Vilniusban nemrégiben egy ilyen tömegsírra bukkantak. A felfedezésre tulajdonképpen szokványos módon, egy építkezésnek köszönhetően került sor.

A csontvázak genomjának vizsgálata során a kutatók fontos következtetésekre jutottak a szifilisz európai történelmével kapcsolatban. Az új eredményeket a Scientific Reports tudományos magazinban nemrégiben megjelent tanulmányban publikálták.

„A litván tömegsírral kapcsolatban semmiféle írott forrásból nem nyerhetünk információt, de a temetkezési környezet és az, hogy a sír a középkori város határán kívül helyezkedett el, arra utaltak, hogy pestis, vagy valamiféle más fertőző betegség áldozatait helyezték el benne” – nyilatkozta Rimantas Jankauskas, a Vilniusi Egyetem Orvostudományi Karának professzora.

„Hogy valóban megbizonyosodjunk erről, DNS-vizsgálatokat kellett elvégeznünk” – tette hozzá Jankauskas.

„A pestis egy gyakori betegségnek számított abban az időben, és minden DNS-vizsgálat rendkívül sok információval szolgál annak terjedéséről” - hangsúlyozta a Kirsten Bos, a jénai székhelyű Max Plank Intézet molekuláris paleopatológiával foglalkozó vezető tudósa, a litvániai kutatás vezetője.

Karen Giffin, a Bos vezette kutatócsoport tagja a tömegsírban fekvő áldozatok fogait mintának használva gyorsan beazonosította a kórokozó DNS-ét.

„Elégedett voltam, hogy egyértelműen megállapítást nyert az a tény, hogy pestis áldozatai fekszenek a tömegsírban” – mondta Giffin. „De azt is szerettük volna tudni, hogy az általunk kifejlesztett módszerek a kórokozók molekuláris kimutatásában szolgáltatnak-e extra információkat számunkra az egykor élt helyi populáció egészségügyi állapotával kapcsolatban.”

Több, mint egy egyszerű járvány

Alexander Herbig, a Max Planck Intézet számítógépes patogenetikával foglalkozó kutatója hangsúlyozta, hogy „egy csontmaradvány esetében a kórokozók kimutatásánál az a legfontosabb, hogy a vizsgálatot végző személynek legyen arról fogalma, hogy pontosan mit is keres”. Herbig hozzátette, hogy a litván tömegsír vizsgálata során olyan „hipotézismentes DNS-szűrést alkalmaztak”, amely alkalmas volt egyéb, molekuláris szinten azonosítható kórokozó felkutatására.

Ezzel a módszerrel sikerült föltárni a 15.századi tömegsír által őrzött, nem várt titkot. A négy pestises áldozat egyike, egy fiatal nő földi maradványaiból szifiliszre utaló betegséget mutattak ki. A szifiliszért is felelős Treponema pallidum baktérium által okozott betegségek hosszú ideje kísérik az embert, de a baktérium okozta fertőző kórok európai megjelenéséről sokat vitatkoznak a szakértők.

A jelenleg elfogadott hipotézis szerint az első szifiliszjárványra Nápoly 1495-ös ostroma idején került sor, amikor VIII. Károly francia király csapatai közt felütötte a fejét a fertőző kór. Mivel a Nápolyból induló járvány nem sokkal azután tört ki, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, sokan úgy vélekedtek, hogy az az Újvilágból érkezhetett.

Ezt az elméletet számos, csontpatológiával foglalkozó szakértő cáfolja. Szerintük rengeteg kutatási eredmény utal arra, hogy a szifilisz már 1493 előtt felütötte a fejét a kontinensen.

Giffinnek sikerült a csontok vizsgálata során kimutatnia a Treponema pallidum család által okozott fertőző betegség, a frambőzia kórokozóját. A frambőzia egy kevésbé ismert trópusi betegség, amely leginkább a bőrt, a csontokat és az ízületeket támadja meg. Giffin szerint ennek kimutatása egy 15. századi, észak-európai nő csontjaiban szokatlannak mondható.

A frambőzia már korábban jelen volt

Mivel a frambőzia nemcsak az embereket, hanem a főemlősöket is megfertőzi, a tudósok úgy vélik, hogy a kór már a Homo sapiens Afrikából való kirajzása idején is jelen volt az emberi populációkban.

„Meglepetésünkre az általunk kimutatott frambőzia genomja csak pár genetikai lépésre van az összes, emberben és állatban megtalálható frambőziavariáns ősétől” -mondta Bos. „A középkori csontváz korát figyelembe véve úgy tűnik, hogy a frambőzia összes törzse, amelyet manapság ismerünk, már ezer éve megjelent a színen.”

„Ennek nagy hatása volt a Treponema pallidum baktérium által okozott megbetegedésekre Európában” – tette hozzá Bos. „Kijelenthetjük, hogy a frambőzia jelen volt a középkori Európában, és a szifiliszhez való hasonlóságát és jelenlegi felbukkanását tekintve valószínű, hogy hozzájárulhatott azokhoz a 15. század végén és a 16. század folyamán zajló járványokhoz, amelyeket a szakértők kizárólag a szifilisszel kapcsolnak össze.”

A szakértők úgy gondolják, hogy a frambőzia az elmúlt évezred folyamán valahol Nyugat-Afrikában alakult ki, vagy az emberben, vagy valamelyik főemlősben, és a 15. század közepén jutott el Európába, nagyjából egyidőben az atlanti rabszolga-kereskedelem megindulásával.

A rabszolga-kereskedelem folytán több mint 10 millió embert szállítottak át Afrikából az amerikai kontinensre zömmel európai rabszolgakereskedők. Ez a tevékenység, hozzájárult a kiemelten fertőző betegségek, mint például a frambőzia megjelenéséhez az öreg kontinensen.

„A szifilisz eredete még mindig nyitott kérdés” -hangsúlyozza Bos, aki szerint „a betegség-ökológia a középkori Európában sokkal összetettebb, mint gondoljuk”.