Négyezer éves, fejlett vízrendszert tártak fel Kínában

Régészek egy mintegy négyezer éves mesterséges vízrendszert tártak fel Kína középső részén, a Henan tartománybeli Tengfeng közelében fekvő Wangchenggang lelőhelyen. A lelet fejlett vízgazdálkodási megoldásokat és tudatos településtervezést jelez, miközben új adatokkal szolgál a Hszia-dinasztia kori társadalom viszonyairól.

Régészek egy mintegy négyezer éves mesterséges vízrendszert tártak fel Kína középső részén. A felfedezés újabb adalékokkal szolgál arra, hogyan tervezték meg a korai településeket, és milyen szervezettséggel irányíthatták őket a Hszia-dinasztia korában, amelyet a kínai hagyomány az ország legkorábbi dinasztiájának tart.

A lelőhely a Henan tartománybeli Tengfeng közelében található Wangchenggang. A feltárt maradványok alapján a település rendezett szerkezetet követett, és korához képest fejlett mérnöki megoldásokat alkalmazott.

Nagy léptékű vízrendszer tudatos tervezéssel

A feltárás során két fő mesterséges árkot azonosítottak a korai Hszia-dinasztia korából. Mindkettő körülbelül három méter széles, és több mint 120 méter hosszan követhető. Az árkok észak–déli irányban futottak, és egy nagyobb, mintegy tíz méter széles vizesárokhoz kapcsolódtak.

Ezek az elemek egységes vízrendszert alkottak. A rendszer egyszerre szolgálta a vízellátást, a vízelvezetést és a település térbeli tagolását. Az elrendezés arra utal, hogy nem utólag, több lépésben alakították ki, hanem egy átfogó településtervezési koncepció részeként jött létre.

A feltárást vezető Ma Long szerint a két árok szerkezete és tájolása teljesen egységes. Ez következetes tervezést és fejlett műszaki kontrollt jelez. Hozzátette, hogy az építés során több ezer köbméter földet mozgattak meg, ami jól szervezett és nagy létszámú munkaerőt feltételez.

A kutatók több kisebb csatornát is feltártak, amelyek a fő vízrendszerhez kapcsolódtak. Ezek szélessége 0,3 és 1 méter között változott, és különböző épületekhez, valamint kemencékhez vezettek.

A hálózat gyorsan elvezette az esővizet és a szennyvizet, így szárazabb körülményeket biztosított a lakó- és munkaterületeken. A rendszer több funkciót is betöltött: segítette a vízgazdálkodást, támogatta a kézműves tevékenységeket, és a település tudatos szervezését is szolgálta. A feltárás alapján a hely lakói pontosan értették, hogyan tudják ellenőrzésük alá vonni a vizet, és miként alakíthatják ehhez a környezetüket.

A vízrendszer korai államszervezetre utal

A szakemberek szerint a vízrendszer mérete és szerkezete központi tervezésre utal. Egy ilyen léptékű beruházás összehangolást, munkaerő-irányítást és fejlett műszaki tudást igényelt.

Yang Wensheng, a Henan Tartományi Kulturális Örökségvédelmi és Régészeti Intézet igazgatóhelyettese úgy értékelte az eredményeket, hogy erős régészeti alátámasztást adnak a szabványosított építési gyakorlat létezésére. Szerinte a rendszer egy olyan egységes hatalmi központ jelenlétét tükrözi, amely képes volt nagyszabású infrastrukturális munkák megszervezésére.

A Hszia-dinasztia korát általában Kr. e. 2070 és 1600 közé teszik, de régészeti értelmezése továbbra sem teljesen egységes. Az eredményeket egy olyan szakmai fórumon ismertették, amely a Henan tartományban zajló legújabb régészeti kutatásokat mutatta be. A Wangchenggang lelőhely továbbra is kulcsszerepet játszik annak megértésében, hogyan jöttek létre az első szervezett települések az ókori Kínában.

A feltárás és az elemzés jelenleg is zajlik. A kutatók további eredményeket várnak, amelyek még pontosabban megmutathatják, miként tervezték meg és irányították városaikat ezek a korai közösségek.