Napóleon és a házinyulak rohama

1807 nyarán, a tilsiti győzelem után Napóleon Bonaparte fényűző vadászattal ünnepelt volna. A dicsőség helyett azonban egy váratlan „csata” várt rá: több ezer házinyúl rohama kényszerítette menekülésre a világ legnagyobb hadvezérét. Az eset máig a Napóleon-legendárium egyik legemberibb és legmulatságosabb epizódja.

A császár, aki házinyulak elől menekült

1807 nyarán Napóleon Bonaparte diadalmas időszakát élte. A tilsiti béke megkötése után Franciaország Európa ura lett, a császár pedig egy különleges vadászattal kívánta megünnepelni sikerét. A rendezvényre Párizs közelében, Alexandre Berthier, Napóleon vezérkari főnökének Grosbois-i birtokán került sor. A meghívottak között tábornokok, miniszterek és diplomaták is voltak – az eseményt fényűző lakoma és látványos nyúlvadászat koronázta volna.

A gondosan szervezett vadászat

Berthier a császárhoz méltó módon készült: több ezer nyulat rendelt, hogy biztosított legyen a bőséges zsákmány. A gond azonban ott kezdődött, hogy nem vadnyulakat, hanem házinyulakat vásároltak a környékbeli gazdáktól. Ezek az állatok megszokták az emberi jelenlétet, és a ketrecek kinyitásakor nem menekültek, hanem megindultak a vadászok felé.

Amikor a vadászat megkezdődött, a mező hirtelen megmozdult – a nyulak százai, majd ezrei rohantak a császár és kísérete felé. Ahelyett, hogy szétfutottak volna, a házinyulak a vendégekhez sereglettek, ételt remélve, s így néhány perc alatt teljes káosz alakult ki.

A nyulak rohama

A jelenlévők először nevetni kezdtek a mulatságos látványon, de hamarosan pánik lett úrrá rajtuk. A szemtanúk elmondása szerint a nyulak hullámként zúdultak előre, körbevették a kocsikat, és még Napóleon lábaihoz is felugráltak. A császár pálcával próbálta távol tartani őket, ám hiába – a „roham” megállíthatatlan volt.

Louis Constant Wairy, Napóleon inasa visszaemlékezéseiben úgy írja le a jelenetet, mint egy „megszelídített vihar”, amelyben a császár végül kénytelen volt kocsiba ülni és visszavonulni. A katonák zászlókkal, ostorokkal próbálták szétkergetni a „támadókat”, de a házinyulak rendíthetetlenül kitartottak.

Egy vereség, ami legendává vált

A vadászat rövid úton véget ért. Napóleon és társasága visszavonult a kastélyba, a történet pedig percek alatt elterjedt az udvarban. A császár állítólag jót nevetett az egészen, és tréfásan megjegyezte: „Ez az ellenség valóban váratlanul támadott.”

A különös incidens gyorsan legendává vált, és a francia népi humor egyik kedvenc történetévé nőtte ki magát. Egyes tábornokok később azzal élcelődtek, hogy „a császárt, akit egész Európa nem tudott térdre kényszeríteni, egyszer házinyulak győzték le”.

A Napóleon-mítosz emberi oldala

A „nyúlcsata” ma is a Napóleonhoz fűződő anekdoták közül a legkedveltebb. Bár a részletek némelyike kiszíneződhetett az idők során, az eset jól mutatja, hogy még a legnagyobb hadvezér sem irányíthat mindent. A világot meghódító császárnak egy délutánra házinyulak tanították meg, milyen az, amikor a természet – és a véletlen – diadalmaskodik az ember felett.