Módosíthatják az emberi evolúció biológiai osztályozási rendszerét
Az emberi evolúció eddig használt osztályozási rendszerének jelentős átalakítását vetik fel a Monash Egyetem kutatói az American Journal of Biological Anthropology című folyóirat legújabb számában publikált tanulmányukban. Ian Towle és kutatócsoportja azt javasolja, hogy az elmúlt ötmillió évben élt közeli rokon fajokat, köztük az Australopithecust és a Paranthropust egységesen a Homo nemzetségbe kellene sorolni.
- Egy új tanulmány azt javasolja, hogy az Australopithecus és a Paranthropus fajokat sorolják be a Homo nemzetségbe.
- A kutatók szerint az újonnan felfedezett fosszíliák elmosták a korábban egyértelműnek hitt morfológiai és viselkedésbeli határokat a korai hominidák között.
- A módosítás egy stabilabb és pontosabb rendszert hozna létre, amely jobban tükrözi az emberi evolúciós fa összetett és nem lineáris történetét.
Az emberré válás történetét a tudomány hagyományosan egy viszonylag lineáris folyamatként ábrázolta, amely a majomszerű ősöktől az Australopithecuson és a korai Homo fajokon át a ma élő modern emberig, a Homo sapiensig vezet. Az elmúlt évtizedek új fosszíliafelfedezései azonban egyre bonyolultabb evolúciós hálózatot rajzolnak ki.
Ian Towle, a Monash Biomedicine Discovery Institute munkatársa tanulmányában rámutatott, hogy a hagyományos besorolási rendszer egyre kevésbé bizonyul hasznosnak és pontosnak a folyamatosan bővülő antropológiai leletanyag fényében. A javaslat szerint a modern taxonómia alapelveit követve az említett csoportokat egyetlen közös, tágabb kategóriába kellene integrálni.
A tudományos konszenzus korábban olyan specifikus tulajdonságok alapján határozta meg a Homo nemzetséghez való tartozást, mint a megnövekedett agytérfogat, a fejlett eszközhasználat, valamint a meghatározott anatómiai és viselkedési jellemzők.
Az újabb kutatási eredmények szerint azonban ezek a szigorú határok jelentősen elmosódtak a fajok között. A szakemberek ma már tudják, hogy a Homo nemzetség egyes korai tagjai rendkívül kis agytérfogattal rendelkeztek, miközben egyre több paleolitikumi bizonyíték utal arra, hogy a Paranthropus és az Australopithecus fajok egyedei is képesek voltak összetett viselkedésformákra és bizonyos szintű eszközhasználatra.
A modern biológiai taxonómia az elmúlt ötven évben fokozatosan átállt a tényleges evolúciós kapcsolatokat tükröző kládok használatára, amelyek a közös őst és annak minden leszármazottját egyetlen csoportba foglalják. Az emberi evolúció kutatása a tanulmány szerzői szerint azonban lassabban alkalmazkodott ehhez a módszertani megközelítéshez.
A kutatók úgy vélik, hogy az Australopithecus és a Paranthropus Homo nemzetségbe történő áthelyezése egy olyan rendszert hozna létre, amely jobban megfelel a modern evolúciós biológia elvárásainak, emellett hosszú távon is csökkentené a fajok folyamatos újraosztályozásának szükségességét minden egyes új lelet felbukkanásakor.
Ez is érdekelhet
A hominidák kutatása a huszadik század eleje óta rohamosan fejlődött. Raymond Dart 1924-es felfedezése, az első Australopithecus africanus koponya azonosítása óta a kutatók igyekeztek éles anatómiai határokat vonni az emberelődök között. A kelet-afrikai Hasadékvölgyben és a dél-afrikai barlangrendszerekben azóta feltárt leletek sokasága viszont egy sokkal diverzebb, egymással párhuzamosan élő hominidákból álló populációt mutat az egyenes vonalú leszármazás helyett.
Ian Towle tanulmánya megerősíti, hogy minél többet tud meg a tudomány az ötmillió évvel ezelőtti hominidákról, annál inkább nyilvánvalóvá válik a biológiai családfa komplex, elágazó jellege, amelyet egy mesterséges kategóriák nélküli, egységesített Homo nemzetség tudna a leghatékonyabban és legpontosabban leírni.
