Mit rejt Toulon kikötője? Két évezred régészeti rétegei
Toulon kikötője átfogó régészeti feltáráson megy keresztül, amely az ókortól a 17. század végéig követi a térség fejlődését. A leletmentő ásatások célja, hogy feltárják a terület történetének eltemetett rétegeit a római kori Telo Martius előzményeitől a királyi haditengerészet korai infrastruktúrájáig. A kutatás most először enged betekintést a katonai bázis mélyén rejtőző világba.
Új távlatok Toulon kikötője múltjában
A touloni katonai kikötő nagyszabású átalakítása miatt a francia állam megbízásából az Institut national de recherches archéologiques préventives (Inrap) és a Département des recherches archéologiques subaquatiques et sous-marines (Drassm) végez leletmentő feltárásokat. A cél, hogy az új generációs repülőgép-hordozónak (PA-NG) helyet adó bázis fejlesztése előtt megismerjék a terület valamennyi történeti rétegét. A kutatás az ókortól a modern korig követi Toulon kikötője fejlődését, és egy eddig ismeretlen történeti ívet rajzol fel.
A Telo Martius előtti település nyomában
A jelenlegi feltárás az első, amelyet a touloni haditengerészeti támaszponton valaha végeztek. A vizsgálatok célja, hogy megismerjék az Île Milhaud területének múltját, amelyet egykor a tenger választott el a szárazföldtől. Bár a Milhaud 7 szektor ma már feltöltött, a víz még mindig jelen van a mélyben, ezért a kutatók ideiglenes vízszintet hoztak létre. Így a helyszín „régészeti úszómedencévé” vált, ahol a búvárok veszik át a szárazföldi régészek szerepét.
A legkorábbi leletek a Kr. e. 2. századra vezethetők vissza, amikor a térség a gall népek, a massiliai görögök és a rómaiak kereskedelmi útvonalainak találkozási pontja volt. Egy kiterjedt, több ezer négyzetméteres építészeti komplexum részletei kerültek elő, benne kézműves-, halász- és kereskedelmi tevékenység nyomaival. A Dél-Itáliából érkező importtárgyak és a feltételezett pénzműhely jelenléte a korai mediterrán kapcsolatrendszert erősítik.
Toulon kikötője a királyi haditengerészet korában
A feltárás egyik legértékesebb eleme a 17. század végi királyi haditengerészethez kapcsolódó lőporraktár maradványa. A kutatók egy nagy rakpart nyomaira is rábukkantak, amelyet egykor a hajók lőporral és lőszerrel való ellátására használtak.
Az 1930-as években eltávolított töltések környékén egy közel 80 méter hosszú rakpart vált teljes egészében tanulmányozhatóvá. A régészek különösen a fa cölöpalapok szerkezetére és a környező kikötői építményekre összpontosítanak, mert ezek a haditengerészeti infrastruktúra ritka, jól megőrzött elemei.
Víz alatti kincsek és új kérdések
Ez is érdekelhet
A víz alatti kutatások azt jelzik, hogy a medence mélyén akár még régebbi maradványok is rejtőzhetnek. A délkeleti részen már most üveg- és porcelántöredékek, fémtárgyak és egy téglával borított csatorna került elő a porkamra közelében. Ezek a részletek új kérdéseket vetnek fel a terület használatáról és az itt zajló tevékenységekről.
A munka még csak a kezdetén jár. A feltárt maradványok a terület történetének csupán kis részét képviselik, de a további kampányok újabb meglepetéseket ígérnek. A kutatók reményei szerint a következő hónapok még részletesebb képet adnak Toulon kikötője eddig ismeretlen múltjáról, és megerősítik a jelenlegi hipotéziseket.
