Tilalmak és pajzánság: ilyen lehetett a középkori emberek szexuális élete
2021. február 16. 11:50 Múlt-kor
Korábban
Hogyan és hol?
Ahhoz, hogy ne számítson bűnnek, a szexuális tevékenységet oly módon kellett folytatni, hogy az lehetővé tegye a gyermek fogantatását. Az olyan gyakorlatok, amelyek nem tették lehetővé a megtermékenyítést, illetve amelyek célja annak megakadályozása volt, mindenképpen bűnösnek számítottak, még ha nem is feltétlenül tartották őket „természetellenesnek”.
Ehhez hasonlóan a kizárólag élvezeti céllal folytatott közösülést szintén bűnnek tartották – nem magával az élvezettel szemben volt az egyházjognak kifogása, ugyanis úgy gondolták, éppen ez teszi lehetővé a fogantatást, de az elsődleges „cél” ettől függetlenül a gyermeknemzés kellett, hogy maradjon, nem pedig az élvezet.
A különféle bűnök utáni vezeklést előíró könyvek, az úgynevezett penitenciálék – különösen a szigorúbb, kora középkorból származó kiadványok – különböző büntetéseket írtak elő azoknak, akik beismerték az élvezeti célú paráználkodást, a közösülés magömlés előtti megszakítását (coitus interruptus), illetve az orális és anális szexet is.
A középkorban a szexet jobbára úgy értelmezték, mint egy, a férfi által a nőn végrehajtott cselekedetet, amelyet a nő vagy hagyott, vagy nem hagyott. Mind a latinban, mind a korabeli európai nyelvekben elterjedt jelenség volt, hogy a közösüléssel kapcsolatos igéket férfiak esetében aktív, míg nők esetében passzív szerkezetbe helyezték. Az olyan szexuális gyakorlatok, amelyekről úgy ítélték, aláássák a férfi dominanciáját (például ha a nő foglal helyet a férfin aktus közben), kevésbé voltak elfogadottak.
Habár a nőket a szex elszenvedőinek, a férfiakat pedig cselekvőinek tekintette a korabeli felfogás, az egyházi, az orvosi és az elbeszélő szövegekben egyaránt úgy ábrázolták a nőket – a kizárólag férfi szerzők –, mint vágytól fűtött lények, akik állandóan az aktus lehetőségét keresik, és gyakran a mágiától sem riadnak vissza vágyaik beteljesítése érdekében.
Igen keveset tudunk magáról a középkori emberek valós nemi életéről. A középkori irodalom spontán, gyakorta humoros betekintést enged a szexualitásba, amely igencsak elüt az egyház szigorú, tiltó hozzáállásától, azonban igen nehéz megállapítani, ezen írásoknak mennyi közük lehetett a mindennapi valósághoz.
A hálószoba mindenesetre korántsem volt a mai értelemben vett „intim szféra” része a középkorban: a házaspár legtöbbször gyermekeivel és akár más rokonaival osztozott az ágyon a szerényebb háztartásokban, míg a tehetősebbekben a szolgák legalább egy része aludt urukkal egy légtérben.
Lehetséges azonban, hogy a szex sem volt annyira intim cselekedet, mint amilyennek ma tartjuk. A források alapján annyi bizonyos, hogy sokan engedték át magukat az élvezeteknek a szabadban – a mezőkön, kertekben, sikátorokban, de akár a temetőben vagy – napközben, amikor kevesen jártak arra – üres templomokban, illetve házakban.
Az egyház szemszögéből a szex bűnös mivoltát kompenzálta nemes célja: a szaporodás, az emberi faj (és a hívek számának) gyarapítása. Ha élvezetes is volt, az nyilván Isten akaratából volt így, hogy az utódnemzést kívánatosabbá tegye. A testi vágy azonban egyúttal – a többi kísértéshez hasonlóan – legyőzendő ellenség is volt a keresztény tanok szerint.
A középkori egyház azonban nem csak tiltásokkal szolgált a szexualitást illetően, legalábbis ami a házasságon belüli nemi életet illeti. Az érett középkor reformhangulatában egy praktikusabb hozzáállás került előtérbe, amely központi szerepet szentelt a szexnek a laikusok házasságában. Számos, egyháziak által írt értekezés érvel amellett, hogy a nemi életnek oroszlánrésze van a házaspár szerelmes érzelmeinek fenntartásában, utóbbiakat pedig a sikeres házasság egyik alappillérének tekintették.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
- Máig nem derült fény a hírhedt géprabló, „D. C. Cooper” kilétére tegnap
- Egyedi humorával nyűgözte le a közönséget Latabár Kálmán tegnap
- Macbeth, a tragikus hős és VI. Jakab, a boszorkányos király tegnap
- A protestánsok sérelmei vezettek az első defenesztrációhoz Prágában tegnap
- Az aszódi Podmaniczky–Széchényi-kastély tegnap
- Megpecsételte Napóleon sorsát a végzetes oroszországi hadjárat tegnap
- Saját országának nevét is megváltoztatta Mobutu, Zaire elnöke tegnap
- Utolsó pillanatáig nevettetett Harry Einstein, a nagy komédiás 2024.11.23.
