Melyek voltak Skócia legjobb régészeti leletei 2025-ben?

A skóciai régészeti felfedezések 2025-ös listája az emberi múlt öt évezredét öleli fel: neolitikus lakomák, bronzkori vízmelegítés, római ostrom alá került erőd, elveszett középkori falu és egy különleges amulett ad pontosabb képet az ország sokszínű történelméről.

Egy elveszett középkori falu, egy (valószínűleg) római támadás alá került vár, valamint több ezer éves lakomák nyomai kerültek fel a skóciai régészeti felfedezések 2025-ös listájára. A válogatás a terület múltjának rendkívüli időbeli és tematikai sokszínűségét mutatja be.

Neolitikus lakomák a nyugati szigeteken

Daniel Brown, a Bristoli Egyetem PhD-kutatója a nyugati szigeteken neolitikus közösségek nyomaira bukkant. Kutatásai során leginkább olyan edényeket vizsgált, amelyek stílusa és díszítése mintegy 800 éven át változatlan maradt. Brown szerint ez arra utal, hogy ezek a minták egykor valamilyen szimbolikus jelentéssel bírtak. Az elemzések húst és nagy mennyiségű halat is kimutattak – ez azért lepte meg a szakértőket, mert a halfogyasztás ebben az időszakban kifejezetten szokatlannak számított.

Vízmelegítés a bronzkori Shetlandon

Shetlandon az Archaeology Scotland és a Scape Trust önkéntesei egy bronzkori lelőhelyet tártak fel. A feltárás során többek között egy kút maradványait is azonosították a régészek.

A leletanyag egyes elemei korabeli vízmelegítési eljárás melléktermékei lehettek. Ezek alapján a vizsgált időszakban felhevített kövekkel igyekeztek az emberek forróbbá tenni a vályúkba töltött vizet. A szenzációs felfedezés során a szakértők hamukupacokat, faszént és tűz által károsított köveket is találtak. Az azonban továbbra sem egyértelmű, mire használták a felmelegített vizet. A feltételezések között a sörkészítés és a szaunázás is szerepel.

Egy római ostrom nyomai

A Dumfriesshire-ben található Burnswark Hill erődítményét a régészek szerint egy betörő római haderő ostromolhatta meg körülbelül 1900 évvel ezelőtt. A Glasgow-i Egyetem, a Trimontium Trust és a Manchesteri Egyetem kutatócsoportja által végzett friss felmérések ezt a feltételezést megerősítették: kiderült, hogy a terület a római invázió idején nagyobb népességszámmal rendelkezett, mint azt korábban feltételezték. Ez pedig magyarázatot adhat arra, miért vált az erőd a római hadsereg kiemelt célpontjává.

Az ásatások során egy jelentős sáncépítési vagy -átépítési szakasz nyomai is előkerültek, ami arra utal, hogy az erőd lakóinak egy jelentős része vagy túlélte az ostromot, vagy a vész után visszatért – az azonban biztos, hogy a hadjárat után nagyszabású újjáépítési munkák zajlottak a területen.

Egy elveszett középkori falu nyomában

A Uncovering the Tweed projekt keretében Horndeanben egy elveszett középkori falut azonosítottak a kutatók. A területről régóta feltételezték, hogy egykor egy település helyszíne lehetett, ám sokáig nem találtak konkrét bizonyítékot a régészek – egészen 2025-ig.

Az AOC Archaeology önkéntesek bevonásával 12. századi állatcsontokat és kerámiatöredékeket tártak fel a projekt tagjai. A közeli, romos középkori templom alapján a kutatók úgy vélik, hogy a település szoros kapcsolatban állt az egyházi intézménnyel. Cathy MacIver, a Tweed régésze így fogalmazott:
„Önkénteseink számára rendkívül izgalmas, hogy új bizonyítékokat találtunk egy eltemetett középkori településről Horndeanben. A szokatlanul jó állapotban megőrződött állatcsontok új fényt vethetnek a középkori közösségek étrendjére és mindennapjaira.”

Ősi amulett: folklór és régészet találkozása

A lista egyik legkülönösebb darabja egy, az angol szakirodalomban elfshot-nak nevezett amulett volt, amelynek felfedezését a Treasure Trove Unit (TTU) áprilisban erősítette meg. A leletet Lawrence Deans fémdetektoros önkéntes találta meg Fortrose közelében.

Az ezüst medál egy bronzkori kovakőből készült nyílhegyet tartalmaz, amelyet a 17–18. században foglalhattak ékszerbe. Egyes hiedelmek szerint az ilyen amulettek gyógyító és védelmező erővel bírtak. Az ékszert jövőre a rosemarkie-i Groam House Múzeumban fogják kiállítani.