Megvetette a motorkerékpárokat, mégis legendát alkotott a Vespa tervezője

Az olasz ipar ikonikus termékét, a Vespa robogót az 1953-as Római vakáció című film révén ismerhette meg a világ, köszönhetően annak, hogy Audrey Hepburn és Gregory Peck egy kétkerekű „darázson” furikáztak a napfényes Róma utcáin. Itália ma elképzelhetetlen kismotorok nélkül, de a második világháború előtt a robogózást leginkább az amerikaiak és a visszafogott britek kedvelték. 75 éve, 1946. szeptember 20-án gördült le a futószalagról a legendás olasz robogó, a Vespa első példánya.

A franciák voltak az elsők

Az első robogót egy francia mérnök, bizonyos Georges Amédée Gauthier alkotta meg 1902-ben. Gauthier az „Autofauteuil”, azaz az autófotel nevet adta „gyermekének”. A jármű elnevezése találó volt, mert Gauthier az ülés helyébe egy mini karfával és háttámlával rendelkező, bárszékszerű ülőalkalmatosságot tervezett.

A francia kétkerekű csoda, amelynek külleme leginkább a legendás szocialista robogó, a Babetta és egy kerékpár fura elegyére emlékeztethetné a 21. századi szemlélőt, nem aratott nagy sikert.

A robogók először az angolszász országokban, az USA-ban és Nagy-Britanniában lettek igazán népszerűek az 1920-as és 30-as években.

Az első igazán forradalmi járgány, amelynek kialakítása és formája alapul szolgált a későbbi évtizedek típusainak, Nagy-Britanniában készült 1920-ban. Az Unibus nevű egyhengeres, kétütemű motorral felszerelt kétkerekű alumínium burkolata egy darabból készült.

Az 1930-as évek Amerikájában a Foster Salsbury által megálmodott Motor Glide robogók lettek hihetetlen népszerűek. Salsbury kétkerekű vívmányai leginkább egy megerősített rollerre hasonlítottak, azzal a különbséggel, hogy az ülés a hátsó kerék fölé került, a motort pedig az ülés alá helyezték.

Amíg a tengerentúlon és Nagy-Britanniában dübörgött a robogók eladása, addig a szűk olasz utcákon és a római sugárutakon a darázshangú robogók helyett autók és kerékpárok szelték az aszfaltot.

Az első valamirevaló, robbanómotorral felszerelt olasz mini kétkerekűt Vittorio Belmondo alkotta meg torinói műhelyében 1939-ben. A Velta nevű robogó viszont nem nagyon érdekelte az olaszokat, Belmondo kevesebb, mint 100 darabot tudott legyártani belőle.

Repülőből darázs

A legendás Vespák előállítója, a Piaggio cég az 1930-as évek derekáig a kétkerekű járműveken kívül már jó néhány dolgot gyártott, többek közt mozdonyokat, vasúti kerekeket, motoros hajókat, majd az első világháborúban belekezdett a repülőgépek gyártásába, amit a második világháború alatt is folytatott. Enrico Piaggio és bátyja, Armando Pisában és Pontederában fekvő üzemeit azonban a szövetségesek 1943 nyarán porig bombázták.

A világháború végén Enrico Piaggio visszatért az égből a földre. Az olaszok mobilitás iránti fogékonyságát érzékelve egy, a néptömegek számára is könnyen elérhető járművel rukkolt elő. Megbízta Corradino D’Ascanio nevű repülőmérnökét, hogy tervezzen egy olcsó robogót az amerikai hadsereg ejtőernyősei által használt kicsi, de mégis kompakt katonai motor mintájára.

D’Ascanio azonban nem nagyon szerette az általa koszosnak tartott motorkerékpárokat, amelyeket nézetei szerint nehéz volt megülni és karbantartani, így megpróbált minden olyan elemet nélkülözni az új konstrukcióból, amelyet feleslegesnek tartott.

A mérnök kis méretű kerekekkel, egy jól párnázott, kényelmes üléssel és elöl egy magas, pajzsszerű, a vezetőt a portól és a piszoktól védő homlokelemmel szerelte fel kétkerekű járművét. A robogó motorját a motorbiciklikre jellemző középső helyzetből a hátsó kerék mellett helyezte el, így az azt irányító személy nem a klasszikus lovagló ülésben helyezkedett el a járművön, hanem kényelmes ülő pozíciót vehetett fel, amely a szoknyát hordó hölgyeknek sem jelentett gondot.

D’Ascanio a sebességváltó kart a kormányra helyezte, a robogó elejére pedig nem teleszkópvillát tervezett, hanem a repülőgépgyártásban használatos levegőkaros kormányoszlopot, amely megkönnyítette a kerékcserét.

A robogó formája és annak hangja a darázsra (olaszul vespa) emlékeztette Enrico Piaggiót, aki végül a sárga-fekete csíkos rovarról nevezte a járművet, amelynek szabadalmát 1946. április 23-án regisztrálták az olasz ipari minisztériumban. Az „olasz csoda” ezzel zöld utat kapott. Alig fél évvel később, szeptember 20-án már a gyártósorról is legördült az első példány, az ikonikus robogó különböző típusainak népszerűsége azóta is töretlen mind Olaszországban, mind a világ egyéb tájain.