Megtalálták I. (Nagy) Ottó császár rég elveszett palotáját

Kivételes történelmi jelentőségű felfedezést tettek a németországi Szász-Anhalt tartomány régészei: Lutherstadt Eisleben közelében megtalálták az eddig csak írásos forrásokból ismert helftai királyi palotaegyüttest (Pfalz). A Szász-Anhalt Tartományi Műemlékvédelmi és Régészeti Hivatal (LDA) 2021 és 2023 között zajló szisztematikus ásatásai során egy hatalmas, háromhajós bazilika, valamint egy olyan emeletes, meleg levegős fűtésrendszerrel (légfűtéssel) ellátott uralkodói kőpalota maradványai kerültek elő, amelyek újraírják a 10. századi elit építészetéről alkotott tudásunkat.

Királyi központ Helfta határában

2021 és 2023 között Szász-Anhalt tartomány örökségvédelmi és régészeti hivatala szisztematikus feltárást végzett Lutherstadt Eisleben közelében, a Mansfeld-Südharz körzetben. A kutatók egy rég elveszettnek hitt királyi központ nyomait keresték, és eredményeik igazolták a középkori források adatait.

A vizsgálatok középpontjában a Kleine Klaus nevű domb állt. A korábbi helytörténeti és geofizikai kutatások már jelezték, hogy a forrásokban említett királyi udvar, valamint a hersfeldi tizedjegyzékben szereplő karoling kori Helphideburg a Kleine Klaus és a Große Klaus szomszédos magaslatain helyezkedhetett el. Az ásatások ezekre az előzményekre épültek.

A Szent Radegunda-templom Helftában

A régészek 2021-ben feltárták a Nagy Ottó által 968 előtt alapított Szent Radegunda-templom maradványait. A templomot a türingiai hercegnőként született és később szentté avatott Radegunda tiszteletére szentelték.

Az épület több építési fázison ment át. Végső formájában kereszt alaprajzú, háromhajós, harminc méternél hosszabb bazilikaként állt. A 10. és a 12–13. század között több mint 250 alkalommal temetkeztek a templombelsőben és az északi, illetve déli temetőrészben. A sírok sűrűsége és elhelyezkedése a hely kiemelt rangjára utal.

A palota, mint hatalmi tér

A következő évben a kutatók azonosították a palota, vagyis a császári palotakomplexum reprezentatív főépületének maradványait. Az épület közvetlenül a Szent Radegunda-templomtól északnyugatra állt. Hosszúkás, téglalap alaprajzú szerkezetét habarccsal rakott, vakolt homokkő falazat alkotta.

A 21,5 x 7 méteres épület egykor emeletes volt. Korszerű meleglevegős fűtési rendszerrel látták el, ami a korszakban kivételes megoldásnak számított. Abban az időben a lakóépületek többsége egyszerű, földbe mélyített vagy fa szerkezetű ház volt. Egy ilyen méretű és minőségű kőépületet csak királyi palotaként lehet értelmezni.

A palota valószínűleg a királyi udvartartás szálláshelyeként működött Helftában. Emellett reprezentatív csarnokként szolgált, ahol hivatalos eseményeket és udvari gyűléseket tarthattak.

Erődítések és középkori vár Helfta területén

A feltárások további erődítések maradványait és egy négyszögletes tornyot is azonosítottak. Ezek egy magas és késő középkori várhoz tartoztak, amelyet a 12. és a 15. század között írott források is említenek.

A komplexum így több korszak rétegeit őrzi. A karoling és az Ottó-kori királyi központot később erődített vár váltotta fel, amely a térség hatalmi viszonyainak átalakulását tükrözi.

Az illetékes hivatal tájékoztatása szerint a következő régészeti vizsgálatok 2026 késő nyarán indulnak. A kutatók az Ottó-kori és karoling kori építmények további részeire, a korai és késő középkori erődítésekre, újabb sírokra, valamint a külső védművek területére összpontosítanak majd. Ezeken a külső területeken egykor a köznép élt és dolgozott.