Megtalálták a repülőgép roncsát, ami miatt bevezették a biztonsági tájékoztatókat

Hetvennégy évvel a baleset után, az Atlanti-óceán mélyén felfedezték a Pan American Airways 1952-ben óceánba zuhant, Pan Am 526A jelzésű járatának roncsait - derül ki az Air/Sea Heritage Foundation (ASHF) és a Deep Sea Vision (DSV) vállalat szerdán közzétett közös jelentéséből. A Puerto Rico partjainál azonosított Douglas DC-4-es repülőgép katasztrófája történelmi mérföldkő volt a polgári légiközlekedésben, hiszen az áldozatok magas száma és a tragédia körülményei vezettek a ma is érvényes, felszállás előtti kötelező biztonsági tájékoztatók bevezetéséhez.

A több éven át tartó, a Discovery Channel Expedition Unknown című műsorának stábjával együttműködésben zajló kutatás során mintegy hatszáz méteres mélységben lokalizálták a hullámsírt. A Fugro Brasilis nevű kutatóhajóról indított autonóm víz alatti járművek (AUV) nagy felbontású szonárral térképezték fel a tengerfenéken két nagyobb darabra tört géptestet.

A vizsgálatok egyértelműen megerősítették a repülőgép személyazonosságát: a rendkívül jó állapotban megmaradt alumínium törzsön ma is kivehető a légitársaság ikonikus szárnyas logója és a gép Clipper Endeavor neve. Russ Matthews, az ASHF elnöke és Tony Romeo, a DSV vezérigazgatója kiemelték, hogy az áttörést a 2024-ben előkerült, korábban figyelmen kívül hagyott levéltári anyagok hozták meg. A kimentett utasok vallomásai és az amerikai légierő szemtanú pilótáinak eredeti térképei jelentősen leszűkítették a lehetséges kutatási területet.

A Pan Am 526A járata 1952. április 11-én, nagypénteken szállt fel a San Juan-i Isla Grande repülőtérről a New York-i Idlewild (ma John F. Kennedy) repülőtér felé, fedélzetén 64 utassal és ötfős személyzettel. Röviddel az indulás után az egyik hajtómű meghibásodott, ami miatt a pilóták kényszerleszállást kíséreltek meg a viharos tengeren.

Bár a becsapódást mindenki túlélte, a repülőgép mindössze három perc alatt megtelt vízzel és elsüllyedt. A gyors evakuálást súlyosbította a nyelvi akadály és az előzetes biztonsági utasítások teljes hiánya. A parti őrség és a légierő beavatkozásának köszönhetően tizenhét embert sikerült kimenteni, azonban ötvenketten életüket vesztették a "nagypénteki tragédiaként" számontartott szerencsétlenségben.

A baleset paradigmaváltást eredményezett a nemzetközi repülésbiztonságban. A hivatalos vizsgálatokat követően az akkori amerikai légügyi hatóság tette először kötelezővé a felszállás előtti biztonsági bemutatókat, a mentőmellények használatának ismertetését és a vészhelyzeti eljárások egységesítését, amely eljárásrendek azóta a globális légiközlekedés alapjait jelentik.

Az örökségvédelmi szakemberek a felfedezést követően megkezdték az egyeztetéseket a Puerto Ricó-i kormánnyal a roncs helyszínének jogi védelméről és egy állandó emlékmű létrehozásáról. Az alapítvány felvette a kapcsolatot az áldozatok hozzátartozóival, valamint a tragédia ma is élő két túlélőjével, véglegesen lezárva a repüléstörténet egyik jelentős fejezetét.