Kiterjedt bizánci alagútrendszert fedeztek fel az isztambuli Hagia Sophia alatt
Mintegy 1600 éves, hét folyosóból álló kiterjedt alagútrendszert és rejtett föld alatti kamrákat tártak fel a törökországi Isztambulban található Hagia Sophia alatt a műemlék jelenleg is zajló restaurálási munkálatai során – derül ki a török Kulturális és Turisztikai Minisztérium bejelentéséből.
A történelmi épületegyüttes alapozásának megerősítését és földrengésvédelmét célzó átfogó felújítási munkálatok keretében a régészek és mérnökök a nyugati kert és az északi homlokzat alatti területeket vizsgálták át. A hónapokig tartó ásatások és a modern radartérképezési eljárások során a szakemberek három különálló föld alatti kamrát, valamint egy ezeket összekötő, több száz méter hosszan kanyargó alagúthálózatot azonosítottak. Mehmet Nuri Ersoy török kulturális és turisztikai miniszter hivatalos tájékoztatása szerint a feltárás során eddig 1068 tonna földtöltést és törmeléket távolítottak el a járatokból.
Hasan Firat Diker professzor, a restaurálást felügyelő tudományos tanácsadó testület tagja a kutatás kapcsán rámutatott: bár korábbi ásatások már feltártak a bazilika alatt húzódó, vízgazdálkodási és vízelvezetési célokat szolgáló csatornákat, a most felfedezett, az 5. századra datálható kiterjedt rendszer funkciója eltérő lehetett. A járatok elrendezése és mérete arra utal, hogy a föld alatti tereket vallási és rituális tevékenységekre is használhatták. A török hatóságok közölték, hogy folytatják a hálózat tudományos vizsgálatát, de annak megnyitását a nagyközönség előtt biztonsági és műemlékvédelmi okokból nem tervezik. Az állagmegóvás során a szakemberek kizárólag a bizánci és oszmán kornak megfelelő, korhű anyagokat – köztük az eredeti módszerekkel, kézzel gyártott téglákat – használnak.
A Hagia Sophia (Szent Bölcsesség) a késő ókori és bizánci építészet legjelentősebb alkotása, amelynek története szorosan összefonódik Konstantinápoly (a mai Isztambul) történelmével. Az eredetileg a 4. században emelt fa szerkezetű templom, majd annak utódja is tűzvészben pusztult el. A ma is álló, gigantikus kupolával fedett harmadik bazilikát I. Justinianus bizánci császár építtette fel Krisztus után 537-ben.
Ez is érdekelhet
Az épület csaknem ezer évig az ortodox kereszténység adminisztratív központjaként és a bizánci császárok koronázótemplomaként funkcionált. Konstantinápoly 1453-as oszmán elfoglalását követően II. Mehmed szultán parancsára mecsetté alakították, amely során minareteket és iszlám díszítőelemeket kapott. A modern Törökországot megalapító Mustafa Kemal Atatürk 1935-ben múzeummá nyilvánította az épületet, amelyet a török kormány 2020-ban ismét mecsetté minősített át.
A mostani felfedezés tudománytörténeti jelentősége abban áll, hogy új megvilágításba helyezi a kora bizánci szakrális építészet térhasználatát. Bár Konstantinápoly föld alatti víztározó rendszerei (mint például a közeli Bazilika Ciszterna) jól ismertek és dokumentáltak, a Hagia Sophia alatti, kifejezetten rituális vagy titkos közlekedési célokat szolgáló pincerendszer megléte bizonyítja, hogy a komplexum funkcionális rétegei jóval összetettebbek voltak annál, mint ahogyan azt a felszíni építészet alapján a kutatók eddig feltételezték. A leletanyag segíthet megérteni a 4. és 5. századi, a korai kereszténységhez köthető liturgikus gyakorlatokat a Keletrómai Birodalom központjában.
