Mégsem lehet minden kétszázadik férfi Dzsingisz kán leszármazottja

Az Arany Horda uralkodói elitjének kazahsztáni sírjaiból származó ősi DNS-minták elemzése megkérdőjelezi azt az elterjedt nézetet, miszerint napjainkban minden kétszázadik férfi Dzsingisz kán egyenes ági leszármazottja – derül ki a Proceedings of the National Academy of Sciences (PNAS) című tudományos folyóirat legfrissebb számából, amelyben a Wisconsini Egyetem (UW-Madison) kutatói publikálták a kazah és japán szakemberekkel közösen elért eredményeiket.

Ayken Askapuli, a kutatás vezetője és munkatársai négy, a mai Kazahsztán területén feltárt, az Arany Horda uralkodói elitjéhez tartozó sír genetikai anyagát vizsgálták meg. A helyi folklór szerint a négy sír egyike Dzsocsinak, Dzsingisz kán legidősebb fiának, az Arany Horda alapítójának földi maradványait rejti. Az archeogenetikai vizsgálat célja az volt, hogy feltérképezzék a Mongol Birodalom északnyugati kiterjedését uraló elit származási vonalait.

A genomelemzés megerősítette, hogy mind a négy vizsgált egyén ősei a mongol fennsíkra vezethetők vissza. A kutatók megállapították, hogy a férfiak Y-kromoszómája a biológiai apai ágat jelölő úgynevezett C3* haplocsoport egy specifikus ágához tartozik.

Az új eredmények azonban ellentmondanak az elmúlt két évtizedben széles körben elfogadott narratívának. Nagyjából húsz évvel ezelőtt egy átfogó genetikai kutatás kimutatta, hogy a C3* klaszter rendkívül elterjedt Közép-Eurázsiában. A kutatók akkor ezt a Mongol Birodalom hatalmas kiterjedésével, valamint Dzsingisz kán és utódai kiterjedt háremével magyarázták, amiből az a széles körben elterjedt – a popkultúrában is gyakran hivatkozott – megállapítás született, hogy ma mintegy 16 millió férfi (nagyjából minden kétszázadik) a mongol nagykán leszármazottja.

John Hawks, a Wisconsini Egyetem antropológus professzora és a tanulmány társszerzője rámutatott: a modern ősi DNS-vizsgálati (aDNA) technológiák ma már lehetővé teszik a genomon belüli, egymáshoz közel álló, de nem azonos ágak megkülönböztetését. Az adatok alapján az Arany Horda uralkodói elitjében (vélhetően a Dzsocsi-ágban) azonosított specifikus C3* alcsoport a modern populációkban valójában sokkal alacsonyabb gyakorisággal fordul elő, mint a klaszter fő ága. Ez azt jelenti, hogy az eurázsiai férfiak jelentős részében megtalálható C3* génváltozat nem feltétlenül köthető egyetlen uralkodó, azaz Dzsingisz kán közvetlen vérvonalához.

A kutatók hangsúlyozzák, hogy amíg Dzsingisz kán tényleges sírhelyét fel nem fedezik – amely a történelem egyik legnagyobb régészeti rejtélye –, a teljes bizonyosság kizárt. Azonban az Arany Horda uralkodó osztályának feltérképezett genomja új, pontosabb irányt mutat a mongol expanzió demográfiai hatásainak vizsgálatában.

A Mongol Birodalmat Temüdzsin, a későbbi Dzsingisz kán alapította 1206-ban. Hódításai révén a világtörténelem legnagyobb egybefüggő szárazföldi birodalmát hozta létre, amely a Csendes-óceántól a Kárpát-medencéig terjedt. Halála (1227) után a birodalmat felosztották fiai és unokái között.

Az Arany Horda (Ulus Jochi) a birodalom északnyugati, jórészt a mai Oroszország, Ukrajna és Kazahsztán sztyeppéit magába foglaló része volt. Alapjait Dzsingisz kán legidősebb fia, Dzsocsi vetette meg, a tényleges államot azonban fia, Batu kán szervezte meg (aki az 1241-1242-es magyarországi tatárjárást is vezette). Az Arany Horda elitje mongol származású volt, de az évszázadok során kulturálisan és nyelvileg is asszimilálódott a meghódított türk nyelvű (kipcsak) népességbe, később pedig felvette az iszlám vallást.

A korábbi, 2003-as "Dzsingisz kán-gén" hipotézis abból indult ki, hogy a hódító hadjáratok során a kánok elitje kivételes reprodukciós előnyöket élvezett (a poligámia és az erőszak révén). Az UW-Madison mostani kutatása azért jelentős a korábbi tudáshoz képest, mert felbontja ezt a leegyszerűsítő modellt: megmutatja, hogy a közép-ázsiai sztyeppe genetikai öröksége jóval összetettebb, és az ott élő férfiakban széles körben jelen lévő genetikai markerek valószínűleg már a mongol hódítások előtt, vagy a hódításokban részt vevő, de nem a káni dinasztiához tartozó tömegek révén terjedtek el, nem pedig egyetlen uralkodó biológiai hagyatékaként.