Már a frankhamisítás főpróbája is kudarcba fulladt

Politikai és irredenta indíttatásból, a legfelsőbb hazai kormánykörök tudtával és támogatásával szervezték meg a fiatal csehszlovák állam valutájának tömeges hamisítását 1921-ben Magyarországon - mutatja be a Budapest Főváros Levéltára (BFL) legújabb, a korabeli periratokat és történelmi kutatásokat is ismertető podcastja.

Az első világháborút követő zavaros átmeneti időszakban egész Európán pénzhamisítási hullám söpört végig, azonban a magyarországi esetek egy része eltért a hagyományos, nyerészkedési célú köztörvényes bűncselekményektől. A BFL kutatásai és a birtokukban lévő eredeti bírósági iratok bizonyítják, hogy az 1921-es úgynevezett „szokolhamisítás” egy tudatos, állami szinten tolerált gazdasági diverziós kísérlet volt.

 

A művelet célpontja a Csehszlovák Köztársaság első papírpénzeinek egyike, az 500 koronás címlet volt. A bankót a hátoldalán látható két sólyom miatt a köznyelvben és az illegális hálózatokban csak „szokol” (csehül: sólyom) néven emlegették.  Az akció operatív szervezését dr. Mészáros Gyula turkológus, néprajzkutató, egyetemi tanár irányította. A magyar irredenta körök által finanszírozott és végrehajtott művelettel nem kisebb célt tűztek ki, mint a hamisítványok tömeges terítésével hiperinflációt előidézni, megingatni a csehszlovák pénzügyi rendszert, és ezáltal aláásni a szomszédos állam nemzetgazdaságát.

Bár a hálózatot leleplezték és a művelet kudarccal végződött, a Budapesten lefolytatott büntetőperek levéltárban őrzött iratanyaga részletes betekintést enged a korabeli titkos politikai manőverekbe. A kutatást vezető Garami Erika – aki korábban a Magyar Nemzeti Bank Bankjegy- és Éremgyűjteményének, majd a Postamúzeumnak volt a munkatársa, és szakterülete a pénztörténet – rámutatott: az ügy jóval túlmutatott egy egyszerű hamisítási kísérleten, és szorosan illeszkedett a korabeli revíziós stratégiába.

A szokolhamisítás történelmi jelentősége abban áll, hogy a történettudomány ma már ezt az 1921-es akciót tekinti az évtized közepén kirobbanó, sokkal ismertebb francia frankhamisítási botrány „főpróbájának”.

A trianoni békediktátumot követően a magyar politikai és katonai elit egy része a fegyveres ellenállás lehetetlensége miatt aszimmetrikus eszközökhöz nyúlt az utódállamokkal szemben. Az ellenségesnek tekintett országok (elsősorban a kisantant államai, majd Franciaország) valutájának hamisítása a gazdasági hadviselés bevett formájának számított a titkosszolgálati gondolkodásban.

Amikor 1925 végén Hágában lebuktak a magyar futárok a hamis ezerfrankosokkal, a nyomozás szálai egészen Windischgrätz Lajos hercegig, Nádosy Imre országos rendőrfőkapitányig, és az Állami Térképészeti Intézetig értek, komoly nemzetközi elszigeteltségbe és belpolitikai válságba sodorva a Bethlen-kormányt.  Az 1921-es csehszlovák koronaügy iratainak elemzése bizonyítja, hogy a frankhamisítás nem egy elszigetelt, hirtelen ötletből fakadó akció volt. Az államapparátus, az irredenta civil szervezetek és a technikai végrehajtók közötti konspiratív hálózatok, valamint a cselekményt „hazafias kötelességként” legitimáló morális érvelés már évekkel korábban, a szokolhamisítás idején kialakultak és bejáratódtak Magyarországon.