Mancsnyomok a múltból – macskák a középkori másolóműhelyekben
Egy kíváncsi macska, egy meg nem száradt kézirat és ritka mancsnyomok: különleges leletre bukkant egy kutató a dubrovniki levéltárban. Az 1470-es évekből származó pergamen egyértelműen bizonyítja: négylábú kedvenceink nemcsak napjaikban, hanem a középkorban is a mindennapi élet szerves részei voltak.
A felfedezés a dubrovniki állami levéltárban történt, ahol Emir O. Filipović történész egy 15. századi kódexet vizsgálva figyelt fel az összetéveszthetetlen nyomokra. A több lapon is megtalálható, tintával átitatott macskamancsok keletkezése könnyen rekonstruálható: a szorgalmas másoló valószínűleg rövid időre félbehagyta a munkát, a kíváncsi állat pedig ezidő alatt belelépett a még friss tintába, majd átsétálva a nyitva hagyott pergamenlapokon utánozhatatlan nyomokat hagyott maga után.
Macskák a könyvek szolgálatában
A középkorban a macskák jelenléte teljesen természetes volt a különböző írnokműhelyekben, kolostorokban és könyvtárakban. Szükség is volt rájuk, mivel az ezeken a helyeken őrzött, állati bőrből készült pergamenek különösen is vonzották az egereket és az egyéb rágcsálókat – a cicák pedig hatékony „kártevő-pusztítóként” sokat tudtak tenni ezen írások megőrzéséért. Jelenlétük annyira megszokott volt, hogy senkit sem lepett meg, ha a másolóasztalok közelében aludtak vagy a polcok között kóboroltak. Ennélfogva nem is olyan meglepő, hogy időnként látványosabb nyomokat is hagytak hátra maguk után – bár hozzá kell tennünk, hogy a dubrivniki kódexen kívül jelenleg sajnos nem sok ilyen áll a rendelkezésünkre.
Egy kiállítás története
A különleges lelet annyira megragadta a kutatók fantáziáját, hogy egy teljes kiállítás is született belőle. A Mancsok a pergamenen című tárlat – amelyet 2026-ban rendeznek meg a baltimore-i Walters Art Museumban – azt fogja bemutatni, hogy milyen szerepet játszottak a macskák a középkori írásos kultúrában. A kiállítás középpontjában természetesen a tintás mancsnyomokkal ellátott kódex fog állni, de más európai és iszlám világból származó kéziratok is segítenek majd kontextusba helyezni az ember és macska több évszázados együttélésének történetét.
