Magyar moziban debütál Andrzej Wajda Tatarak című filmje
Andrzej Wajda Oscar-díjas lengyel filmrendező születésének századik évfordulója alkalmából hazai mozivásznon most először láthatja a közönség a 2009-ben készült, Tatarak – A kálmos illata című drámát. Az április 23. és 29. között a budapesti Toldi moziban zajló filmhét programjában szereplő alkotás különleges magyar irodalmi vonatkozással is bír.
A kortárs lengyel filmművészet legizgalmasabb alkotásait felvonultató, egyhetes kulturális esemény kiemelt figyelmet fordít a klasszikus életművek gondozására. Ennek keretében április 27-én, hétfőn este vetítik le Wajda kései korszakának egyik legelismertebb alkotását, amely a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramjában mutatkozott be, és elnyerte a filmkritikusok nemzetközi szövetségének FIPRESCI-díját.
A film történetét részben Márai Sándor egyik novellája ihlette. A cselekmény fókuszában egy lengyel kisvárosban orvos férjével élő, idősödő és betegeskedő asszony, Marta áll. Egy fiatal férfival való találkozása újra felébreszti benne az életörömöt és a vágyat, a kapcsolat azonban tragikus fordulatot vesz, amikor a férfi az asszony szeme láttára életét veszti.
A filmtörténeti jelentőségű alkotás narratíváját egy egyedi dokumentarista réteg keretezi: a főszereplőt alakító Krystyna Janda színésznő személyes, kamerába mondott vallomása a saját férje elvesztéséről. Janda a lengyel és a közép-európai filmművészet meghatározó alakja, akit a hazai közönség elsősorban Wajda olyan klasszikus társadalomkritikus alkotásaiból ismerhet, mint A márványember és A vasember, valamint Szabó István Oscar-díjat nyert Mephisto című rendezéséből. A hétfői vetítést követően Muszatics Péter filmtörténész és Pörös Géza filmszakíró beszélget a filmről és a száz éve született alkotó örökségéről.
Ez is érdekelhet
A lengyel filmiskola öröksége
Andrzej Wajda (1926–2016) a második világháború utáni európai filmművészet egyik legnagyobb hatású alkotója, a nemzetközi hírű „lengyel filmiskola” (polska szkoła filmowa) egyik alapító atyja volt. Az 1950-es évek közepén indult filmes irányzat radikálisan szakított a korszakra ráerőltetett sematikus szocialista realizmussal, és helyette a nemzeti történelem – különösen a második világháború, a varsói felkelés és az azt követő sztálinizmus – drámai, feldolgozatlan traumáit vizsgálta.
Wajda filmjei a mindenkori politikai cenzúra szorításában is képesek voltak a közép-kelet-európai régió történelmi sorskérdéseit, az egyén és a hatalom viszonyát egyetemes érvénnyel megfogalmazni. A kétezres évek magas rangú elismerései, köztük a Berlinalén kapott életmű Arany Medve-díj, valamint az amerikai Filmakadémia tiszteletbeli Oscar-díja e több évtizedes, folyamatos történelmi felelősségvállalással átszőtt életmű nemzetközi kanonizációját jelentették.
