Középkori társasjátékok nyomait vizsgálták Trogirban
A középkori társasjátékok társadalmi szerepét és elterjedtségét vizsgálja egy nemzetközi régészcsoport a dalmáciai partvidéken. A szlovák, horvát és brit kutatókból álló csapat a trogiri szakrális épületek kőblokkjaiba vésett játékmezőket dokumentálta, hogy pontosabb képet kapjon a térség egykori lakóinak közösségi életéről.
- Egy nemzetközi kutatócsoport harmincnyolc kőbe vésett középkori társasjátékot azonosított a dalmáciai Trogir két szakrális épületének környezetében.
- A tizenharmadik századra datálható leletek között malomjáték, ősdáma és sakktábla maradványait is dokumentálták a szakemberek.
- A felmérés fotogrammetriával készült, amelynek segítségével háromdimenziós modelleken elemzik a játékok történelmi és társadalmi szerepét.
A Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, a Trogir Városi Múzeum és a Readingi Egyetem szakemberei a GameTable elnevezésű nemzetközi projekt keretében végeztek felméréseket a horvátországi városban. A kutatás során a Szent Lőrinc katedrális és a Keresztelő Szent János templom falainál, valamint azok belső tereiben azonosítottak kőbe karcolt játékfelületeket.
Mindkét szakrális épületet a tizenharmadik századi városmegújítás során emelték korábbi, részben ókeresztény bazilikák alapjaira. A székesegyház környékén harminckét, míg a Keresztelő Szent János templomnál hat táblát fedeztek fel a kutatók. A leletek között a korszak legnépszerűbb stratégiai játékai, így a malom, az alquerque (ősdáma) és a sakk vagy dáma mezői is megtalálhatók.
A társasjátékok jelenléte a templomok közvetlen közelében szorosan összefügg a középkori városi élettel és a korabeli jogszabályokkal. Az 1322-ben kiadott Trogiri Statútumok kifejezetten engedélyezték a játékot a kijelölt köztereken. A templomi kőblokkokba karcolt ábrák azonban arra utalnak, hogy a lakosság körében a szórakozás ezen formája annyira elterjedt volt, hogy a hivatalosan engedélyezett tereken túl a szakrális terekbe is behatolt.
A táblák a lépcsőkön, a lábazatokon és az alacsonyabb kőfalakon helyezkednek el, ahol a városlakók a mindennapi teendők vagy a vallási események szüneteiben gyülekeztek. A későbbi építészeti elemek által részben eltakart karcolatok többsége a tizenharmadik századra keltezhető, de a helyi szóbeli hagyomány szerint az egyik malomjátékot még a huszadik században is használták a helybéliek.
A leletek rögzítéséhez a szakemberek a közeli térbeli fotogrammetria módszerét alkalmazták. Ez az eljárás a részben átfedő digitális fényképek sorozatából precíz háromdimenziós modelleket generál, megörökítve a sekélyen kőbe vésett, az időjárás viszontagságainak kitett vonalakat is. Bár a régészetben a fotogrammetria ma már bevett dokumentációs eszköz, a történelmi játékok kutatásában való alkalmazása rendkívül hasznos alapot biztosít az elemzéshez. A rögzített adatokat a kutatócsoport a brit partnerintézményben dolgozza fel, hogy statisztikai és térbeli kontextusban is megvizsgálhassa az ábrákat.
Ez is érdekelhet
A mediterrán térségben nem egyedülálló jelenség a templomok körüli játéktáblák felbukkanása, hasonló leleteket Spanyolország és Olaszország területén is nagy számban dokumentáltak már az eddigi kutatások. A régészcsoport a trogiri eredményekre építve a jövőben Šibenik és Split történelmi központjaiban is folytatja a feltáró munkát.
A vizsgálatok célja annak megértése, hogy a középkori Dalmáciában a játékok miként formálták a városszerkezetet, hogyan tükrözték az egyes történelmi korszakok társadalmi dinamikáját, és miért éppen a szakrális épületek váltak a közösségi interakciók ezen sajátos helyszíneivé.
