Középkori eredetű lehet a megalitikusnak tartott olasz emlékmű

Új megvilágításba helyezheti a dél-olaszországi Patù egyik legkülönlegesebb műemlékének történetét Valentino Nizzo, a Nápolyi Keleti Egyetem régészének kutatása. A szakember szerint a korábban megalitikus, prehellén vagy messzáp eredetűnek is tartott Centopietre valójában középkori építmény lehet, miközben egy, ma az altamurai székesegyházban őrzött, Keresztelő Szent Jánosnak tulajdonított ereklye is kapcsolatba hozható a térséggel.

Nizzo, az etruszkológia és a római hódítás előtti Itália régészetének professzora a közeli Vereto területén zajló DiscoVereto régészeti projekt második ásatási kampányának lezárását követően ismertette eredményeit. Kutatásában levéltári dokumentumokat, feliratokat, irodalmi és hagiográfiai szövegeket, ereklyéket, helyneveket és műemlékeket vetett össze, hogy rekonstruálja a Centopietréhez kapcsolódó, évszázadok alatt kialakult hagyományokat.

A 16. századi salentói források szerint a település Keresztelő Szent János-templomában egykor több régi ereklyét is őriztek, amelyek között egy, a szent ujjából származónak tartott csontdarabot is említenek. A kutatás szempontjából különösen érdekes, hogy ugyanebben az időszakban Altamurában is dokumentáltak egy Keresztelő Szent Jánosnak tulajdonított hasonló ereklyét, amelyet napjainkban a város székesegyházában őriznek. A kapcsolatot tovább erősíti egy helyi kézirat, amely szerint az altamurai ereklye Leuca térségéből származott, vagyis éppen abból a dél-pugliai régióból, ahol a patùi relikviát a korábbi források említik.

Nizzo ezért a különböző írott források időbeli és földrajzi egybeesése alapján valószínűnek tartja, hogy nem két különböző ereklyéről, hanem ugyanannak a tárgynak a történetéről lehet szó. Feltételezése szerint a Patù és Leuca környékén őrzött csontdarab valamikor a 16. század folyamán - pontosabban 1584 előtt - kerülhetett Altamurába, majd ott őrizték tovább. A rendelkezésre álló adatok ugyanakkor egyelőre nem teszik lehetővé annak megállapítását, hogy pontosan mikor, milyen körülmények között és kinek a közreműködésével szállították át az ereklyét, ahogyan azt sem sikerült még bebizonyítania senkinek, hogy a csont valóban Keresztelő Szent Jánostól származik-e.

A 16. század második felében Patù, Leuca és Alessano a Gonzaga család fennhatósága alatt állt, míg Altamura a Farnese család birtokához tartozott, így az ereklye esetleges áthelyezésének pontos hátterét a két terület közötti politikai és kulturális kapcsolatok figyelembevételével érdemes vizsgálni. Nizzo egyelőre nem tudta megállapítani, hogy ki kezdeményezhette az ereklye Altamurába szállítását, kutatása azonban arra utal, hogy mindez egy olyan korszakban történhetett, amikor a térséghez kapcsolódó vallási és történeti hagyományok új elemekkel gazdagodtak.

Az ereklye feltételezett átszállítása ugyanarra az időszakra eshetett, amikor a Centopietréhez kapcsolódó helyi legenda is jelentősen átalakult. A később elterjedt történet szerint Siminiano Nagy Károly egyik lovagja volt, aki a mórok elleni küzdelem során érkezett a dél-itáliai Leuca térségébe. A hagyomány úgy tartotta, hogy a lovag egy ütközetben életét vesztette, holttestét pedig a mai Patù területén található Centopietrében (magyarul: „száz kő kápolnájában") helyezték végső nyugalomra.

Nizzo kutatása szerint azonban ez a történet nem vezethető vissza változatlan formában a feltételezett események koráig, hanem valószínűleg jóval később, több különböző hagyomány összekapcsolásával alakult ki. A változás a fennmaradt írott források összevetésével követhető nyomon: a 16. század eleji beszámolókban már szerepel egy Károly nevű uralkodó, a mórok elleni küzdelem, Keresztelő Szent János és a hozzá kapcsolódó ereklyék, a később központi szerepet kapó Siminiano lovagról azonban még nem tesznek említést. Ekkor a Centopietrét sem kapcsolják egy elesett harcos temetkezéséhez, vagyis a legenda két meghatározó eleme – Siminiano személye és a műemlék sírként történő értelmezése – még hiányzott a történetből.

A legenda részletesebb változata csak a század második felében alakulhatott ki. Az 1588-ban Padovában megjelent Historia della città de Leuche már Nagy Károlyt és Rolandot, a mórok elleni háborút, egy csatában elesett lovagot, valamint a rejtélyes Centopietrét is egyazon történet részeként említi. Nizzo értelmezése szerint tehát az építmény és az elesett lovag összekapcsolása nem feltétlenül egy évszázadokon át változatlanul fennmaradt történeti emléket őriz, hanem egy, a 16. század folyamán fokozatosan kialakult legendakör eredménye lehet.

A kutató azt is feltételezi, hogy a Siminiano-legenda egy, Európa különböző területein keringő történeti és vallási motívumokat alkalmazó történet helyi változata lehet, amelynek elterjedését a kereskedelmi és zarándokútvonalak is elősegíthették. Leuca a középkorban a Via Francigena és a Santiago de Compostelába vezető zarándokutak hálózatán keresztül kapcsolatban állhatott Európa más vidékeivel, így emberek mellett történetek, vallási kultuszok és legendák is eljuthattak a térségbe.

A történeti kutatással párhuzamosan 2026-ban két régészeti feltárást is végeztek a DiscoVereto projekt keretében, összesen tíz héten keresztül, május 18. és október 2. között. A régészek előbb az egykori messzáp város, Vereto dombján, majd San Gregorio kikötőhelyén dolgoztak, ahol a római kortól a késő ókorig terjedő települési rétegek mellett messzáp, archaikus kori és kora vaskori emlékeket is feltártak.

A Centopietre eredete hosszú időn keresztül vitatott volt, az 1875 óta nemzeti műemléki védelem alatt álló építményt ugyanis korábban megalitikus, prehellén vagy messzáp emléknek is tekintették. Napjainkban azonban középkori építményként tartják számon, állapota ugyanakkor aggodalomra ad okot: freskói szinte teljesen eltűntek, tetőszerkezetének egyes kőlapjai pedig megrepedtek és instabillá váltak.

A műemlék használatával kapcsolatban jelenleg jogvita zajlik Patù önkormányzata és a tulajdonosok között, a település ezért már kezdeményezte az építmény kisajátítását az olasz kulturális minisztériumnál. Antonio Zunno műemlékvédelmi felügyelő szerint az önkormányzattal közösen dolgoznak az eljárás megindításán, amelynek célja a Centopietre megfelelő védelmének és biztonságának biztosítása.