Újraindultak a régészeti ásatások a középkori Freyenstein romjainál

2026. november 16.-Múlt-kor

Negyedszázados szünetet követően ismét régészeti feltárások kezdődtek egy elhagyatott középkori város területén a korábbi geofizikai vizsgálatok eredményeinek pontosítása céljából. A HTW Berlin egyetem hallgatóinak oktatási ásatása során feltárt 13. századi kőpincék és egykori tűzhelyek maradványai egy hosszabb távú, modern térképezési technológiákra épülő kutatási program kezdetét jelentik.

Összefoglaló
  • Német egyetemisták huszonöt év után folytatták a kutatást egy elhagyatott brandenburgi városban.
  • A 13. századi Freyenstein egykori váránál kőpincék és tűzhelyek maradványait tárták fel.
  • A feltárás során modern geofizikai méréseket és drónos lézerszkennelést is alkalmaztak a szakemberek.

Az egykori Freyenstein területén a HTW Berlin tereprégészeti és ásatástechnikai képzésének húsz hallgatója két különálló kutatási szelvényt nyitott meg az őszi időszakban. A harmadéves diákok szakmai irányításával bevont elsőévesek egy hétszer nyolc méteres területen kezdték meg a munkát, közvetlenül az egykori várrendszer szomszédságában.

A régészjelöltek ezen a ponton egy 13. századból származó kőpince maradványait tárták fel, majd részletesen dokumentálták a falmaradványokat. Az építmény állapota a vártnál sokkal rosszabbnak bizonyult a fizikai feltárás során. A helyszín kijelölését korábbi geomágneses mérések alapozták meg, és az ásatás egyértelműen igazolta a föld alatti anomáliák fizikai azonosításának fontosságát.

A második kutatási szelvényt egy még 2007-ben végrehajtott geofizikai felmérés adatai alapján jelölték ki a szakemberek. Ez a korábbi vizsgálat egy újabb, felszín alatti pinceépület meglétére utalt, amelyet most először vizsgáltak meg hagyományos módszerekkel. A felső talajrétegek eltávolítása után a régészhallgatók egy görgetegkövekből kirakott burkolatot, valamint nagyobb mennyiségű égett agyagot találtak.

A szakemberek előzetes értékelése szerint a feltárt struktúrák egy egykori főzőhely vagy szabadtéri tűzhely alapozását jelenthetik. Ezeknek az építészeti elemeknek a középkori városszerkezetbe történő pontos beillesztése és tényleges funkciójuk meghatározása a következő hónapok laboratóriumi elemzéseinek feladata lesz.

A mostani ásatási szezon egy nagyszabású, hosszú távú kutatási stratégia első lépését jelenti a térségben. A program keretében a modern, roncsolásmentes mérési eljárások kapják a főszerepet, amelyekkel az egész egykori települést fel kívánják térképezni. A kutatók a háromdimenziós geofizikai eszközökkel a föld alatti objektumok mélységét és kiterjedését is pontosan meg tudják határozni a régészeti rétegek megbolygatása nélkül. A felszíni vizsgálatokat drónokra szerelt LiDAR-szkennerekkel egészítik ki, amelyek a legapróbb terepalakulati eltéréseket is rögzítik a növényzet alatt. A műszerek nagyfokú érzékenysége miatt a felső talajrétegekben lévő modern fémhulladék okozta zavaró jelek kiszűrése jelenti a legnagyobb kihívást az adatok értékelésekor.

Freyenstein az észak-németországi Brandenburg tartományban, Wittstock/Dosse település közelében fekszik, és a középkori régészet egyik kiemelkedő jelentőségű európai lelőhelye. A település a 13. század folyamán indult gyors fejlődésnek, amikor a térség feletti uralomért folyó küzdelmek és a gazdasági fellendülés új városok alapítását ösztönözte a Német-római Birodalom keleti határvidékén.

A kedvezőtlen történelmi és klimatikus fordulatok, köztük a késő középkori agrárválság és a pusztító helyi fegyveres konfliktusok miatt a város azonban végleg elnéptelenedett. Az egykor virágzó település lakói a biztonságosabb vidékekre vándoroltak, az üresen maradt épületek pedig fokozatosan az enyészeté lettek. A pusztulás ugyanakkor egy érintetlen időkapszulát hagyott a talajszint alatt a modern kor kutatói számára.

Az elhagyatott várost az elmúlt két évtizedben régészeti parkká alakították, amely a 13. századi urbanizáció ritka fizikai nyomait mutatja be a látogatóknak. A huszonöt évvel ezelőtt megkezdett korábbi kutatások sikeresen megrajzolták a település alaprajzát, de a korabeli technológia még nem tette lehetővé a mélyebb rétegek átfogó háromdimenziós elemzését. A most visszatérő régészeti expedíciók a legkorszerűbb műszerekkel vizsgálják felül és egészítik ki a régebbi feltételezéseket. A modern technológia és a hagyományos ásatási módszerek szoros ötvözése várhatóan jelentősen pontosítja majd a középkori Freyenstein mindennapi életéről és beépítettségéről alkotott eddigi történelmi képet.