Kolumbusz és a Bermuda-háromszög titka

1975-ben az ABC televízió tudományos expedíciót hirdetett a Bermuda-háromszög titkainak feltárására. A kutatás célja az volt, hogy megmagyarázza azokat a rejtélyes eltűnéseket, amelyek évszázadok óta borzolják a képzeletet. A történet gyökerei azonban messzebbre nyúlnak: Kolumbusz Kristóf már az 1500-as évek elején szembenézett ugyanazon veszélyekkel, amelyek a térséget később legendássá tették.

Kolumbusz és a Bermuda-háromszög legendája

1975 augusztusában az ABC televízió bejelentette, hogy tudományos expedíciót indít a Bermuda-háromszög vizsgálatára. A küldetés több mint háromszáz szakembert fogott össze – köztük geográfusokat, fizikusokat, navigátorokat, mélytengeri mentőcsapatokat és még parapszichológusokat is. Céljuk az volt, hogy feltárják, mi okozza az e térségben tapasztalt, tengert és eget egyaránt érintő rejtélyes eltűnéseket.

A „Bermuda-háromszög”, más néven az „ördögi háromszög” csúcsait a Bermudák, Florida és Puerto Rico jelölik ki. Charles Berlitz író szerint a térségben addig mintegy ezer ember és száz hajó vagy repülőgép tűnt el nyomtalanul. A legenda szerint már Kolumbusz Kristóf is furcsa jelenségeket figyelt meg itt: az Atlanti-óceánon hajózva különös „fehér víz” csíkokat és fényjelenségeket észlelt, amelyeket a mai napig megfigyelhetnek az űrhajósok is.

1502-ben Kolumbusz harminckét, kincsekkel megrakott karavellával indult Hispanioláról, ám a flotta heves viharba került. Tíz hajó roncsait később megtalálták, de tizenhétnek nyoma veszett.

A Bermuda-háromszög valódi veszélyei

A Bermuda-háromszög hírneve 1964-ben született, amikor Vincent Gaddis magazincikkében először használta a kifejezést. A tudomány ma meteorológiai és óceáni okokat lát az eltűnések mögött: trópusi viharokat, hurrikánokat, a Golf-áramlat kiszámíthatatlanságát és óriáshullámokat.

A térség 1,3–3,9 millió négyzetkilométert foglal magába, és különleges adottságai miatt a hajózás egyik legkockázatosabb területe. Kolumbusz idejében a tainók, a karibi őslakosok már figyelmeztették a felfedezőt e vizek veszélyeire.

A hurrikán istennője és Kolumbusz bölcs döntése

A taino mitológia szerint a hurrikánok Guabancex, a káosz istennőjének művei. A spanyol hódítók a tainók „Jurakán” szavát alakították át „huracán”-ná – innen ered a modern „hurrikán” szó.

Kolumbusz jól ismerte e viharokat. 1502-ben, negyedik útján, már 51 évesen, betegen, de tapasztaltan indult útnak Sevillából. Négy hajója – köztük a Santa María és a Santiago de Palos – 144 fős legénységgel hajózott ki. Amikor a Karib-térséget elérte, felismerte a közelgő hurrikán jeleit, és menedéket kért Hispaniolán, Santo Domingóban.

A sziget új kormányzója, Nicolás de Ovando y Cáceres, megtagadta a kikötést, és figyelmen kívül hagyta Kolumbusz figyelmeztetését. Sőt, parancsot adott, hogy harminc hajóból álló flottája június 29-én induljon el Spanyolország felé – éppen a hurrikán útvonalán.

Kolumbusz délre fordult, elkerülve a vihart, és megmentette hajóit. Ovando flottájából azonban 25 hajó odaveszett, több mint 500 ember és számtalan rabszolga pusztult el. Csak néhány hajó tért vissza Santo Domingóba.

A Bermuda-háromszög mélye

A térség nemcsak a hurrikánok, hanem az óceán mélysége miatt is hírhedt. Itt található az Atlanti-óceán legmélyebb pontja, a Milwaukee-mélyedés, amely 8380 méterre nyúlik a tengerfenék alá. Nevét az amerikai USS Milwaukee cirkálóról kapta, amely 1939-ben feltérképezte a mélyedést.

Kolumbusz Kristóf előrelátása és tapasztalata évszázadokkal megelőzte korát. A felfedező nemcsak új földrészeket talált, hanem – talán tudtán kívül – először szelte át azt a tengerrészt, amelyet a világ később Bermuda-háromszögként emlegetett.