Knósszosz ikertestvére: az égei-tengeri földművelés nyomai

A Gökçeada (Imbros) szigetén zajló feltárások során a régészek 8800 éves házakat találtak, amelyek az égei-tengeri földművelés legkorábbi építészeti bizonyítékai. Az Uğurlu-Zeytinlik-domb leletei Knósszosszal együtt új fejezetet nyitnak az őstörténetben, megmutatva, hogyan gyökerezett meg a mezőgazdaság a szigetvilágban.

Az égei-tengeri földművelés legkorábbi bizonyítékai

A Gökçeada (Imbros) szigetén fekvő Uğurlu-Zeytinlik-domb régészei olyan felfedezést tettek, amely példátlan az égei-tengeri őstörténetben. A mintegy 8800 éves maradványok az első szigeti földművelő közösségekhez tartozó építészetet tárják fel.
Ez a lelet Knósszosz mellett Uğurlut az egyetlen olyan településsé teszi a térségben, amely a legkorábbi mezőgazdasági társadalmakhoz kapcsolódik.

Az ásatásokat vezető Prof. Dr. Burçin Erdoğu így nyilatkozott: „Az Égei-tengeri szigeteken most találkoztunk először ilyen típusú építészettel. Egy kerek alaprajzú, süllyesztett padlójú épületstílust azonosítottunk, amelyet wattle-and-daub technikával építettek. Ez a felfedezés Knósszosszal együtt az első földművelő közösségek bizonyítéka az Égei-tengeren.”

Az első szigeti földművesek házai

A legutóbbi szezonban öt, i. e. 6800 körüli időszakra datált ház került elő. A kör alaprajzú, nádfonatos falú építmények az égei-tengeri földművelés legkorábbi építészeti nyomai. Korábban nem állt rendelkezésre fizikai bizonyíték arra, hogyan szervezték meg otthonaikat a szigeti földművesek. Uğurlu most kézzelfoghatóvá tette a korai életmódot.

A növénytermesztés és állattartás nyomait korábban is ismerték a régészek, ám az építészet az állandó letelepedés és társadalmi szerveződés közvetlen bizonyítéka. Az Uğurluban talált házak megerősítik, hogy a telepesek nem csupán ideiglenes látogatók voltak, hanem tartós közösségeket építettek.

Földművelés, pásztorkodás és kereskedelem

Botanikai maradványok szerint a telepesek búzát, árpát és borsót termesztettek, amelyeket Anatóliából hoztak magukkal. Az állati csontok juhokra, kecskékre, szarvasmarhákra és sertésekre utalnak.
A Meloszról származó obszidián és a Balkánról hozott tűzkő bizonyítja, hogy a közösség része volt a kiterjedt cserehálózatoknak. Uğurlu nem elszigetelt, hanem a neolitikus innováció központja volt.

Knósszosz sokáig az egyetlen ismert korai földműves település volt az Égei-tengeren. A gökçeadai leletek most második alaphelyet is kijelölnek, amely az első szigeti földműves hullámhoz tartozott. Uğurlu-Zeytinlik így az égei-tengeri földművelés egyik kulcspontja, amely összeköti Anatóliát és a szigetvilágot.

Az égei-tengeri civilizáció újraírt eredete

A felfedezés átírja az égei-tengeri őstörténet korai fejezeteit. Bizonyítja, hogy az állandó települések és az építészeti innováció nem csupán Krétán gyökeresedtek meg, hanem közel 9000 éve a szigettenger északi részén is.
Az ásatások további eredményei még részletesebb képet adhatnak a társadalmi fejlődésről, a mezőgazdaság elterjedéséről és a szigetvilág kulturális kapcsolatairól.

Az Uğurlu-Zeytinlik-domb páratlan jelentőségű leletei feltárták, miként éltek, gazdálkodtak és kereskedtek a legelső szigeti földművesek.
Knósszosszal együtt Gökçeada is bekerült az égei-tengeri földművelés történetébe, bizonyítva, hogy a szigetvilág kezdettől része volt a civilizáció hajnalának.