Késő ókori mozaikokat fedeztek fel Albániában
Egy kiterjedt, a Kr. u. 4. századra datálható épületegyüttest és hat polikróm mozaikpadlót tártak fel az albániai Qesarat település közelében. A felfedezést a Vjosa Nemzeti Park hivatalos oldala tette közzé a tiranai Régészeti Intézet és a Bari Egyetem kutatóinak jelentésére hivatkozva. A színes mozaikok fontos támpontot nyújtanak a késő ókori Balkán-félsziget romanizált településeinek vizsgálatához.
- Kiterjedt, a Kr. u. 4. századból származó épületegyüttes maradványaira bukkantak az albániai Qesarat mellett.
- Az olasz–albán régészeti expedíció hat színes mozaikpadlót és falfestménytöredékeket azonosított a helyszínen.
- A leletegyüttes új adatokat szolgáltat a térség késő ókori történetéhez és a birodalmi elit építkezési szokásaihoz.
A 2026-os ásatási szezon során felszínre hozott leletegyüttes a Tepelenë régióban zajló olasz–albán régészeti projekt eredménye. Az Eduart Shehi és Sabina Veseli, a tiranai Albanológiai Tanulmányok Akadémiája munkatársai, valamint Silvio Fiorilello bari professzor vezette kutatócsoport egy több helyiségből álló komplexumot azonosított. A feltáráson hat polikróm mozaikpadló került elő, amelyeket emberi alakok és kidolgozott geometriai minták díszítenek. A szakemberek falfestmények töredékeit is rögzítették, amelyek egy egykor gazdagon díszített, reprezentatív épületre utalnak.
A kutatás a térség tájrégészeti vizsgálatát célzó program keretében valósult meg az olasz Külügyminisztérium támogatásával. A helyszín a Vjosa folyó völgyében fekszik, amely az ókorban fontos közlekedési és kereskedelmi útvonalként kötötte össze a tengerparti kolóniákat a félsziget belső területeivel. A mostani ásatások megerősítik, hogy a régió a késő császárkorban is intenzíven lakott, gazdaságilag aktív terület volt, ahol a helyi vezető réteg a római kulturális mintákat követte az építészetben.
A Kr. u. 4. század a Római Birodalom történetében a jelentős közigazgatási átalakulások időszaka volt. A mai dél-albániai térség ekkor Epirus Nova provincia részét képezte, amely stratégiai szerepet töltött be a birodalom keleti és nyugati fele között. Ebben az időszakban a társadalmi elit kiterjedt vidéki birtokokat, villagazdaságokat hozott létre a jól védhető területeken. Ezek a központok a mezőgazdasági termelés mellett a helyi adminisztráció és a társadalmi reprezentáció színterei is voltak. A Qesarat mellett feltárt komplexum díszítése tipikus példája a korszak provinciális építészetének.
A sokszínű mozaikok az ókori technológia legértékesebb fennmaradt emlékei közé tartoznak. Az emberi alakokat és geometriai formákat ötvöző mintázatok a korszak jellegzetességei, amelyek gyakran vegyítették a hagyományos pogány motívumokat a megjelenő keresztény szimbolikával. A leletanyag későbbi részletes elemzése pontosíthatja az épület eredeti funkcióját, amely egy arisztokrata lakhelye vagy egy korai gyülekezeti tér is lehetett.
Az ásatások folytatásával a kutatók azt remélik, hogy a falmaradványok további információkat nyernek a komplexum építésének és végső pusztulásának idejéről.
