Kétezer éve tízszer több nyelv létezhetett
Az emberi történelem során mintegy kétezer évvel ezelőtt volt a legmagasabb a globális nyelvi diverzitás, a mainál akár tízszer több nyelv is létezhetett a Földön a Science tudományos folyóirat legfrissebb számában publikált tanulmány szerint. A Harvard Egyetemen kutató Damián Blasi és csapata által végzett modellezés a nyelvek kihalásának kronológiáját rekonstruálja, rámutatva, hogy a nyelvi homogenizáció nem a modern európai gyarmatosítással kezdődött, hanem már az ókori multinacionális birodalmak térhódításával drasztikus hanyatlásnak indult.
- A Science folyóiratban publikált modellezés alapján az emberiség nyelvi diverzitása a Krisztus előtti és utáni első évezred fordulóján érte el történelmi csúcspontját.
- A kutatók szerint a mintegy húszezer és hetvenötezer közé tehető ókori nyelvek számának drasztikus csökkenését a hegemóniára törekvő birodalmak felemelkedése indította el.
- A független szakértők egy része vitatja a határozottan elkülönülő ókori nyelvek elméletét, és inkább egymásba fonódó dialektusok hálózatát feltételezi.
Mivel az ókori nyelvek többsége nem hagyott hátra írásos emlékeket, a szakemberek számítógépes modellezéssel rekonstruálták a sokszínűség történeti ívét. A kutatás kiindulópontját a holocén korszak kezdete, mintegy tizenkétezer évvel ezelőtti időszak jelentette, amikor a globális népesség négymillió és hétmillió fő között mozgott.
A vadászó-gyűjtögető életmódot folytató csoportok feltételezett mérete alapján a kutatók úgy becsülik, hogy ekkoriban mintegy öt-hatezer nyelv létezhetett. A mezőgazdaság elterjedésével ez a szám fokozatosan emelkedett, majd a Krisztus előtti első évezred és az első évezred vége közötti időszakban érte el a csúcsot, húszezer és hetvenötezer közötti nyelvvel.
A történelmi csúcspontot követően egy rendkívül gyors és máig tartó hanyatlás vette kezdetét, amelynek során a nyelvek száma a mai mintegy hétezerre zuhant vissza. A jelenlegi nyelvhalálozási rátát a tudományág hagyományosan az elmúlt ötszáz év európai gyarmatosító törekvéseinek és az őslakos kultúrák elnyomásának tulajdonítja.
A most megjelent kutatás azonban rávilágít, hogy az első nagyszabású, hegemóniára törekvő társadalmak, mint például a Római Birodalom, hasonlóan homogenizáló hatást fejtettek ki. A megállapítások szerint az ókori államalakulatok terjeszkedése elegendő volt ahhoz, hogy a dominánssá váló nyelvek kiszorítsák és megsemmisítsék a környezetükben lévő kisebb dialektusokat.
A tanulmány szerzői szerint az elveszett nyelvek miatt a fonetikai és nyelvtani struktúrák fenotípusa a valóságban sokkal változatosabb lehetett, mint amit a mai beszélt nyelvek alapján a szakemberek feltételeznek. Az eredményeket a tudományos közösség egyes képviselői fenntartásokkal kezelik. Lyle Campbell, a Hawaii Egyetem nyelvésze rámutatott, hogy a távoli múlt demográfiai változóit lehetetlen teljes bizonyossággal megállapítani. Johanna Nichols, a Kaliforniai Egyetem berkeley-i kampuszának professzora pedig azt hangsúlyozta, hogy az egymás mellett élő kisebb közösségek kommunikációs formái valószínűleg nem különültek el élesen, hanem inkább kölcsönösen érthető dialektusok folyamatos hálózatát alkották az ókori világban.
