Hogyan áll össze a kelta nyelvek ősi térképe

Az Aberystwythi Egyetem tudósai nagyszabású vállalkozásba kezdtek: első alkalommal készül átfogó szótár a Britanniában és Írországban beszélt korai kelta nyelvekről, a római kor előtti időktől az 500-as évekig.

A kelta nyelvek töredékei egyetlen műben

Nagy-Britannia és Írország ősi kelta nyelvei évszázadokon át csupán szórványosan maradtak fenn. Egy kőbe vésett helynév. Egy római szerző által lejegyzett személynév. Egy szélfútta partvidéken álló, ogham-írással vésett kő. Ezek a nyelvi nyomok most először kerülnek közös keretbe.

Az Aberystwythi Egyetem kutatói megkezdték Nagy-Britannia és Írország ősi kelta nyelveinek első teljes szótárának összeállítását. A cél nem kevesebb, mint a szigetek nyelvi és kulturális múltjának újraértelmezése.

A kelta nyelvek és mai örököseik

A szótár a római kor előtt és alatt beszélt kelta nyelvekre összpontosít, egészen az 500-as évekig. Ezek képezik a ma is élő kelta nyelvek alapját, köztük a walesiét, az írét, a skót gaelét, a manxét, a bretonét és a cornwalliét.

Bár ezek a nyelvek az évszázadok során eltérő irányokba fejlődtek, mély, közös gyökerek kötik össze őket. Ezek a gyökerek az írott történelem előtti időkbe nyúlnak vissza.

A közös múlt nyelvi lenyomatai ma is felismerhetők. A walesi môr és az óír muir egyaránt tengert jelent. Ugyanez az ősi elem jelenik meg olyan helynevekben, mint Moridunum, a mai Carmarthen, vagy Morikambe, a mai Morecambe.

Ezek az egyezések arra utalnak, hogy a kelta nyelvi tér egykor egységesebb volt, jóval azelőtt, hogy politikai határok választották volna el az Ír-tenger térségét.

A projektet Dr. Simon Rodway, az Aberystwythi Egyetem walesi és kelta tanulmányok tanszékének vezető oktatója irányítja.  A cél a korai nyelvi adatok szisztematikus összehasonlítása a gazdagabb középkori és újkori forrásanyaggal. Így válik követhetővé, miként változtak a hangok, a jelentések és a szóalakok az idők során.

Ogham-kövek és római feljegyzések

A szótár forrásanyaga rendkívül sokféle. Görög és latin szövegek őriznek kelta személy- és helyneveket, gyakran olyan hangalakokkal, amelyek később eltűntek. Ezekhez társulnak a római kori Britanniából származó feliratok, valamint az Írországban és Nyugat-Britanniában fennmaradt ogham-kövek.

Az ogham-írás egyszerű vonaljelekkel rögzített szövegei rövidek és töredezettek, mégis kulcsfontosságú információkat hordoznak a kiejtésről, a névadásról és a regionális eltérésekről.

A kelta nyelvek előtti hangok nyomában

A projekt egyik legösszetettebb kérdése a kelta nyelvek előtti, vagy azokkal párhuzamosan létező nyelvek feltárása. Régészeti és genetikai adatok alapján feltételezhető, hogy a kelta nyelvek megjelenése előtt más nyelveket beszéltek a szigeteken.

Közvetlen nyelvi bizonyíték azonban nem maradt fenn. A szótár célja ezért az, hogy elkülönítse a megalapozott tudományos rekonstrukciókat az erősen spekulatív elképzelésektől.

A kelta nyelvek Európa legrégebbi fennmaradt nyelvcsaládjai közé tartoznak. Ma is meghatározzák Wales, Írország, Skócia és Bretagne kulturális identitását. Ősi formáik vizsgálata segít megérteni a korai migrációkat, a kereskedelmi kapcsolatokat és a kulturális kölcsönhatásokat.

A helynevek és személynevek nyelvi elemzése révén kirajzolódik, hogyan gondolkodtak a korai közösségek a tájról, a társadalomról és önmagukról.

A készülő szótár nemcsak nyelvészek számára lesz alapvető eszköz. Történészek, régészek és archeogenetikusok is használhatják majd kutatásaik finomítására. A nyelvi adatok gyakran olyan összefüggésekre világítanak rá, amelyeket az anyagi leletek önmagukban nem fednek fel. A projekt nem pusztán szavakat gyűjt össze, hanem újraértelmezi Nagy-Britannia és Írország többnyelvű, mély múltját.