Két narratíva verseng az amerikai függetlenség 250. évfordulóján

Két eltérő történelmi narratívát képviselő szervezet verseng az 1776-os amerikai Függetlenségi Nyilatkozat elfogadásának 250. évfordulós ünnepségeinek lebonyolításáért és a szövetségi forrásokért – derül ki a The Art Newspaper című művészeti folyóirat elemzéséből. A centenáriumi rendezvénysorozat körüli politikai és kulturális konfliktus rávilágít arra, hogy a múlt hivatalos értelmezése és a nemzeti emlékezetpolitika miként válik az aktuálpolitikai küzdelmek eszközévé az Egyesült Államokban.

A július 4-i ünnepségeket alig két hónappal megelőzően az országos kulturális programokat két formáció alakítja. Az America250 nevű, a kongresszus által még 2016-ban létrehozott, pártokon átívelő független bizottság mellett tavaly decemberben Donald Trump amerikai elnök bejelentette a Freedom 250 nevű új szervezet megalakulását.

Bár a törvényhozás korábban 150 millió dollárt különített el a Belügyminisztérium számára az évfordulóra, a források jelentős részét várhatóan az elnöki víziót tükröző Freedom 250 projektjeire csoportosítják át. Tim Whitehouse, a PEER nevű kormányzati civil megfigyelőszervezet igazgatója, valamint több demokrata párti politikus – köztük Adam Schiff és Jared Huffman képviselők – is aggodalmát fejezte ki az új szervezet átláthatatlan finanszírozása és a történelmi tények szelektív kezelése miatt.

A két entitás gyökeresen eltérő módon közelít a történelmi múlt bemutatásához. A Freedom 250 a hagyományos, vallási alapú nemzetfelfogást erősíti: programjaik között szerepel a washingtoni National Mallon megrendezendő országos imanap, az alapító okiratokat bemutató repülős vándorkiállítás (a Nemzeti Levéltár forrásaival), egy a Fehér Házba tervezett küzdősport-gála, valamint a jobboldali intézmények bevonásával indított, a függetlenségi háború katonai dicsőségét hirdető mobil tárlat is. A kritikusok szerint ez a megközelítés tudatosan mellőzi az amerikai történelem sötétebb fejezeteit, például a rabszolgaság intézményét vagy az őslakosok erőszakos kitelepítését. A szervezet emellett egy 50 méter magas diadalív felépítését is szorgalmazza a fővárosban.

Ezzel szemben a Rosie Rios által vezetett America250 diákoknak szóló oktatási tanulmányutakra, az állampolgári önkéntesség kiterjesztésére, valamint egy, a Kongresszusi Könyvtárral közösen összeállított időkapszula elhelyezésére fókuszál, amely a jelenlegi amerikai társadalom lenyomatát őrizné meg a 2276-os utókor számára.

A jelenlegi emlékezetpolitikai vita az alapító atyák örökségének újraértelmezéséről szól. Az 1776. július 4-én a kontinentális kongresszus által elfogadott Függetlenségi Nyilatkozat a felvilágosodás egyetemes emberi jogi eszméit – az egyenlőséget és az elidegeníthetetlen szabadságjogokat – fektette le, a korabeli társadalmi valóságban azonban ez a jogkiterjesztés nem vonatkozott a rabszolgákra, a nőkre és az őslakos indián lakosságra.

Az Egyesült Államok története során a kiemelt évfordulók (például az 1876-os centenárium vagy az 1976-os bicentenárium) mindig alkalmat adtak a nemzeti identitás aktuális társadalmi viszonyok szerinti újrafogalmazására. A 250. évforduló (szemikvincentenárium) körüli jelenlegi intézményi dualizmus azt a mélyebb társadalmi törésvonalat tükrözi, amely a hagyományos, pátoszközpontú történelemszemlélet és a múlt árnyoldalait is integrálni kívánó kritikai múltfeldolgozás között húzódik a 21. századi Észak-Amerikában.