Késő újkőkori körárokrendszert tárnak fel a zalai Ligetfalva határában
Megkezdődött a korábban geofizikai módszerekkel felfedezett, kivételesen szabályos elrendezésű késő újkőkori körárokrendszer régészeti feltárása a Zala vármegyei Ligetfalva határában. Ahogy arról a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézete hivatalos Facebook-oldalán beszámolt, a P. Barna Judit vezetésével lezajlott nyári tervásatás célja a monumentális őskori építmény pontos kormeghatározása és funkciójának feltérképezése volt. A projekt nem csupán a hazai, hanem a közép-európai neolitikum kutatása szempontjából is kiemelt jelentőséggel bír, mivel a leletegyüttes a korszak rituális építészetének egyik legtisztább példája.
- A Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Intézetének szervezésében kutatók egy késő újkőkori körárokrendszer szondázó ásatását végezték el a zalai Ligetfalva határában.
- A Lengyeli-kultúrához köthető, lenyűgözően szabályos, háromkörös árokrendszer a roncsolásmentes vizsgálatok alapján a korabeli rituális építmények prototípusának is tekinthető.
- Bár az extrém hőség és a kemény talaj hátráltatta a munkálatokat, a feltárt állatcsontok és kerámialeletek szénizotópos vizsgálata a jövőben pontosíthatja a monumentális építmény korát.
A kutatásokat az Axis Mundi kutatócsoport végezte az Eötvös Loránd Tudományegyetem Régészettudományi Intézetének munkatársaival, hallgatóival és doktoranduszaival együttműködve. A csapat július végén és augusztus elején a Gesztenyési-dűlőben azonosított hármas körárokrendszer déli bejáratának térségében vizsgálta meg a két belső árkot.
Bár az országot sújtó extrém hőség és a betonkeményre száradt talaj jelentősen megnehezítette a fizikai munkát, és az árkok teljes feltárását a következő évre kellett halasztani, az expedíció így is jelentős eredményekkel zárult. A régészek értékes kerámialeleteket, kőeszközöket és számos állatcsontot hoztak a felszínre. Ez utóbbiak a radiokarbon vizsgálatokhoz nyújtanak nélkülözhetetlen szerves anyagot, amelynek segítségével a kutatók pontosan meghatározhatják a körárok feltöltődésének időpontját.
A ligetfalvai lelőhelyen talált építmény a geofizikai és légi felvételek, valamint a korábbi, 2021-ben a Glaeba folyóiratban publikált roncsolásmentes vizsgálatok alapján szokatlanul szabályos szerkezetű. A Lengyeli-kultúra idejéből, a késő újkőkorból származó objektum három koncentrikus árokból áll, amelyek átmérőjének aránya pontosan 2:3:4. A legbelső árok átmérője ötvennyolc, a középsőé kilencvenegy, míg a legkülsőé százhuszonegy méter.
A két belső árkon négy-négy, a legkülsőn valószínűleg nyolc, a égtájak felé tájolt bejáratot azonosítottak. Ez a szimmetria és az elhelyezkedés arra utal, hogy a létesítmény tervezői fejlett csillagászati és geometriai ismeretekkel rendelkeztek. A korábbi tanulmányok szerint az építmény tájolása tudatos, a keleti és nyugati bejáratok tengelye valószínűleg a napkelte megfigyeléséhez kapcsolódott.
Ez is érdekelhet
Ezek a hatalmas, árkokkal és sáncokkal határolt közösségi terek a Kr. e. 5. évezred első felében Közép-Európa-szerte megjelentek. Jellemzően nem lakóhelyként funkcionáltak, a legbelső, zárt területeken a régészek sosem találnak településre utaló nyomokat. Szerepük a mai napig vitatott, de a legvalószínűbb teóriák szerint a vallási és rituális élet színterei, naptári megfigyelőállomások, esetleg a közösség találkozóhelyei lehettek.
A Nyugat-Dunántúl kiemelkedő szerepet játszott ezeknek a monumentális földműveknek a kialakulásában, és a ligetfalvai helyszín, amely egy domb déli lejtőjén helyezkedik el, a kutatók szerint a késő neolitikus körárkok egyfajta prototípusának is tekinthető. Az ásatások folytatása a jövőben választ adhat arra, hogy az egyes árkok egy időben épültek-e, és pontosíthatja a település és a rituális központ kapcsolatát.
