Jobb lett volna a világ Teller nélkül
A következő hetekben remélhetőleg sokat szerepel majd a magyar médiában az új Teller-életrajz - az angol és amerikai lapok máris boncolgatni kezdték az atomtudós hidegháborúban játszott szerepét, és felelősségét a nukleáris fegyverkezési versenyben. A könyvben a tudós egyik volt barátja egyenesen azt állítja: jobb lett volna a világ Teller nélkül. Peter Goodchild könyvét a brit Guardian recenziója alapján mutatjuk be.
A hidegháború felelőse
Peter Goodchild angol kémikus, Oppenheimer egykori biográfusa ezúttal Teller Edéről írt könyvet. Tellerről, akit sok más "híres magyarral" ellentétben csakugyan igen jól ismernek szerte a világon - hiszen az atomtudósnak hatalmas befolyása volt az elmúlt évtizedek amerikai (különösen konzervatív, republikánus) védelmi politikájára. Goodchild egyenesen Darth Vaderhez hasonlítja Tellert, könyvének pedig ezt a címet adta: "Teller Ede: Az igazi Dr. Strangelove" - utalva Stanley Kubrick filmjének őrült, világuralomra törő, megalomániás tudósára.
Dwight Eisenhower, az Egyesült Államok hidegháborús elnöke két embertől különösen tartott - kezdi írását a Guardian. "Óvakodjatok Werner von Brauntól és Teller Edétől" - intette munkatársait. Az előbbi - a volt náci tudós, a V2-esek alkotója - az amerikai űrprogramban kötött ki, és távol maradt a fegyverkezési hajszától. Teller viszont fáradhatatlanul, a következő kilenc elnök alatt is véleményt nyilvánított védelmi kérdésekben. A Guardian szerint "Amerika és az egész világ máig viseli" Teller befolyásának nyomait, hiszen "Teller mindenkinél nagyobb mértékben felelős azért, hogy Amerika egyre jobban belesodródott a nukleáris fegyverkezési versenybe".
A hidrogénbomba előállítása után Teller az 1952-es kísérleti robbantással sem elégedett meg. A Livermore nukleáris laboratórium élére kerülve egyre újabb atomfegyverek előállításán dolgozott. Az 1961-ben megválasztott demokrata elnök, John Kennedy el is csodálkozott, mikor észrevette, hogy 18 000 darab nukleáris fegyvert örökölt elődjétől. Pedig a másik örökség még ennél is súlyosabb volt - a fegyverkezési versenybe félelemből és presztízsből beszálló Szovjetunió.
A tudósok nagy része rettegve szemlélte a fegyverkezési versenyt. Nem így Teller, aki még elszántabban dolgozott pusztító találmányain, és befolyását felhasználva rendre megakadályozott minden próbálkozást, amely a tesztrobbantások betiltását kívánta elérni. Közben vehemensen és igazságtalanul támadta azokat a tudósokat, akik az atomszennyeződés rákkeltő hatására figyelmeztettek. Tellernek komoly szerepe lehetett kollégájának, Robert Oppenheimernek a lejáratásában is. Oppenheimer vezette ugyan a Hirosimában ledobott bomba készítőinek csapatát, ám később úgy vélekedett, hogy semmi szükség az atomfegyverek további fejlesztésére. Teller tudóskollégái soha nem bocsátották meg a hidrogénbomba atyjának, hogy méltatlan módszerekkel részt vett Oppenheimer ellehetlenítésében - írja a Guardian.
"Nem azért akartam hidrogénbombát csinálni, mert azzal több embert lehet megölni" - védekezett egyszer a tudós, - "hanem azért, mert akkor újdonságnak számított." Teller tervei millárdokat emésztettek fel, de semmit sem hoztak - leszámítva a szovjetek paranoiáját, akik 1983 szeptemberében komolyan foglalkoztak a nyugati országokra mért megelőző csapás gondolatával. Mindezt azért, hogy biztosan az élre kerüljenek a nukleáris fegyverkezési versenyben.
Darth Vader vagy modern Coriolanus?
Stanley Kubrick tudományos-fantasztikus szatírájában, a Dr. Strangelove-ban Peter Sellers játssza a címben szereplő őrült tudóst. A náci pózban pompázó Strangelove azonban csak a felszínes szemlélő számára hasonlít Werner von Braunra - az őrült tudós egész figurája valójában sokkal közelebb áll Tellerhez, mint a politikai szerepet egyáltalán nem játszó von Braunhoz.
Sőt, a szerző, Peter Goodchild szerint ha már sci-fi filmeknél tartunk, a legtalálóbb hasonlat a sötét nagyúr, Darth Vader figurája a Csillagok Háborúja-ciklusból. Hiszen Teller alapjában véve liberális volt, a szabadságjogok tisztelője, akiről mi, magyarok azt is tudjuk, hogy Erdélyben magyarként, Magyarországon zsidóként üldözték. "A kérdés csak az: mi történt vele? Miért vált az egykor jómodorú Teller rideg héjává?" - kérdi az angol baloldali lap recenzense.
A mélylélektan hívei bizonyára a túlgondoskodó anyára vezetnék vissza Teller színeváltozását, aki csak úgy engedte fiát a többi gyerekkel úszni, hogy közben derekánál fogva, biztonsági övön lógatta a vízbe. Ez azonban aligha ad magyarázatot a felnőtt Teller "megalomániás" viselkedésére - bírálja a Guardian Goodchild "amúgy korrekt" könyvét.
Az angol lap szerint a hidrogénbomba-projekt egykori munkatársa, Marshall Rosenbluth járt legközelebb az igazsághoz, aki Tellert afféle "modern Coriolanusként" jellemezte. A tudóst a hidrogénbomba kifejlesztéséért eleinte nemzeti hősként ünnepelte Amerika, 1957-ben a Time magazin címlapjára is felkerült. Később viszont a sajtó és a nyilvánosság úgyszólván "ejtette", amire Teller azzal reagált, hogy "beállt az ellenséghez, vagyis a hadsereghez". "A párhuzam elég pontos, és bizonyos szempontból elég tragikus" - szólaltatja meg a lap Rosenbluth-t.
A könyv összességében elsőrangú és alapos munka, írja a Guardian cikke, és adekvát kontextusban tárgyalja főszereplőjét. Teller csakugyan háborús uszító volt - írja a lap, - de hát azok voltak a szovjetek is. A Guardian szerint a szerző elismerően ír Teller intellektuális képességeiről csakúgy, mint őszinteségéről saját magával szemben. A baloldali lap ugyanakkor szemére hányja Goodchildnak, hogy nem fogalmaz elég keményen, amikor "a groteszk és a megszállott szavak használata találóbb volna".
A Guardian recenzense ezzel zárja a könyvismertetőt: "Nem tudok nem egyetérteni a Nobel-díjas fizikussal, Isidor Rabival, Teller egykori barátjával, aki később megutálta a tudóst, és aki szerint 'a világ jobb lett volna Teller nélkül'. Nem valami kedves sírfelirat, de az életrajz elolvasása után elég pontosnak tűnik."
