Ismeretlen fotók kerültek elő a Gemini–8 vészhelyzeti landolásáról

Eddig publikálatlan, a Gemini–8 űrmisszió 1966-os vészhelyzeti landolását és a legénység megmenekülését megörökítő archív felvételekkel gazdagodott az ohiói Armstrong Repülési és Űrmúzeum gyűjteménye a történelmi repülés hatvanadik évfordulóján.

A kis híján végzetes katasztrófával végződő űrutazás landolása utáni pillanatokat Ron McQueeney néhai amerikai katonai rendőr és fotográfus örökítette meg a japán Okinawa szigetén található Naha légibázison. A felvételek – amelyek a sérült űrkapszulát, valamint a megpróbáltatások ellenére a kimentést végző hadihajó fedélzetén és a bázison megkönnyebbülten mosolygó Neil Armstrong és David Scott űrhajósokat ábrázolják – évtizedeken át McQueeney magángyűjteményében pihentek. A fotográfus 2025 júniusában bekövetkezett halála után felesége fejezte be a dokumentumok átadását az ohiói történelmi társaságnak.

Dante Centuori, a Wapakoneta városában működő múzeum igazgatója hangsúlyozta: a képek páratlan tudománytörténeti értékét az adja, hogy a Csendes-óceánon végrehajtott, nem tervezett kényszerleszállás miatt a helyszínen szinte egyáltalán nem volt jelen a hivatalos sajtó, így a katonai fotós felvételei jelentik az egyik legfontosabb vizuális dokumentációját az asztronauták sikeres mentőakciójának.

A Gemini-8 vészhelyzete

A Gemini-8 misszió, amely Neil Armstrong parancsnok és David Scott pilóta első űrrepülése volt, 1966. március 16-án indult a floridai űrközpontból. A tervek szerint háromnaposra tervezett küldetés elsődleges, történelmi jelentőségű célja egy Agena célrakétával való űrbéli dokkolás, valamint egy több mint kétórás űrséta végrehajtása volt.

Bár a fő manővert sikeresen teljesítették – a történelem során ekkor kapcsolódott össze először két ember alkotta űrjármű Föld körüli pályán –, az összekapcsolódás után az űrhajó egyik meghibásodott manőverező fúvókája miatt a komplexum irányíthatatlan, egyre gyorsuló tengely körüli forgásba kezdett.

A centrifugális erő miatt az asztronauták perceken belül az eszméletvesztés szélére kerültek, ami a küldetés végzetes kimenetelét jelentette volna. Armstrong ekkor leállította a fő vezérlőrendszert, majd a visszatérésre tartogatott független fúvókahálózat aktiválásával stabilizálta az űrhajót.

A vészhelyzeti protokoll értelmében a küldetést azonnal meg kellett szakítani, így a legénység mindössze tizenegy órányi repülés után az eredetileg kijelölt Atlanti-óceán helyett a Csendes-óceánon, Okinawától mintegy 800 kilométerre hajtott végre kényszerleszállást.

Robert Poole tudománytörténész az Associated Press-nek adott értékelésében rámutatott: Armstrong extrém vészhelyzetben tanúsított hidegvére és precíz problémamegoldó képessége bizonyította rátermettségét a NASA vezetése számára. Ez az incidens jelentette a legfőbb hivatkozási alapot ahhoz, hogy három évvel később őt jelöljék ki az első Holdra szállást végrehajtó Apollo–11 expedíció parancsnokává.