Inkább fizetett feleségének IV. György angol király, mint hogy együtt éljenek

Az európai monarchiák történetét végigkísérik a kényszerházasságok, amelyek gyakorta váltak mindkét fél számára valóságos pokollá. A népszerűtlenségéről és botrányairól híres brit Hannover-dinasztia legmélyebb pontja is egy ilyen kapcsolathoz kötődik: IV. György és Braunschweig-Wolfenbütteli Karolina házassága nem csupán teljes kudarc volt, de világraszóló botrányt is eredményezett.

Választás nélkül

Napjainkban magától értetődőnek vesszük, hogy az európai monarchiák királyi családjainak tagjai szerelemből házasodnak: Nagy-Britanniában Harry herceg nemrég Meghan Markle amerikai színésznővel kötött házasságot, míg Eugénia yorki hercegnő októberben fog feleségül menni Jack Brooksbankhez, a Casamigos Tequila márkanagykövetéhez. A királyi sarjak azonban nem mindig választhattak maguknak ilyen szabadon párt.

A királyi házasságok a történelem során nagyrészt diplomáciai, illetve anyagi megfontolásból történtek: szövetségek fenntartása, illetve létrehozása céljából köttetett a legtöbb, de egy gazdag hozománnyal bíró hercegnő alkalmas volt az esetleg megapadt kincstár feltöltésére is. 1662-ben például II. Károly angol király menyasszonya, Bragança Katalin kétmillió portugál koronát hozott a házasságba, továbbá a marokkói Tanger kikötővárost.

Az ilyen jellegű házasságok gyakran fejlődtek hatékony együttműködéssé, néha akár szerelemmé is. Előfordultak azonban javíthatatlanul boldogtalan párosítások is. Az 1990-es évek során II. Erzsébet brit királynő négy gyermeke közül hárman is (Károly walesi herceg, Anna királyi hercegnő és András yorki herceg) elváltak első házastársuktól, ez azonban régen nem volt ilyen egyszerű folyamat. Az elégedetlen királyok bebörtönöztethették királynéikat, ahogyan II. Henrik angol király tette Aquitániai Eleonórával, illetve kereshetett okot arra, hogy kivégeztesse őket, ahogyan VIII. Henrik tette Boleyn Annával és Howard Katalinnal (Henrik továbbá két másik feleségével, Aragóniai Katalinnal és Klévei Annával való házasságát érvényteleníttette).

A brit királyi család házasságainak történetében azonban nem akad még egy olyan, mint IV. György király házassága Braunschweig-Wolfenbütteli Karolina hercegnővel. A rosszul indult frigy idővel még rosszabbá vált, mélypontját pedig éppen György koronázásán, 1821. július 9-én érte el, amikor a walesi herceg 57 évesen végre édesapja örökébe léphetett.

A férjétől elidegenedett, külföldön élő hercegnő visszatért Angliába, hogy királynévá koronázzák, annak ellenére, hogy György ezt megtiltotta neki. Arra utasította, ne próbáljon belépni a westminsteri apátságba, ahol a szertartás zajlott, Karolina azonban nem hallgatott erre. Amikor megpróbált bejutni, előbb az őrt álló katonák szegezték az állának szuronyaikat, majd a helyettes lordkamarás bezárta előtte a kaput. Miután hasztalan dörömbölt és kiabált a bejutást követelve, végül visszaült hintójába, és elhajtott. Még aznap este megbetegedett, és három hét múlva elhunyt.

Szerencsétlen párosítás

A tragédia azonban évtizedekkel korábban kezdődött, az 1790-es években, amikor György hercegnek nem volt más választása, mint elvenni egy hercegnőt: hatalmas adósságot halmozott fel extravagáns életmódjával, édesapja pedig nem volt hajlandó segíteni rajta. György később még koronahercegként 1811-től kormányzóként szolgált édesapja, III. György labilis mentális állapota miatt, azonban csak annak 1820-as halála után léphetett maga is a trónra. Ekkoriban azonban III. György még cselekvőképes volt, és igencsak rossz szemmel nézett fia életvitelére. Egy kortárs szerint a király fiának címzett levelei „nélkülözték a szülői jóság és szeretet bármilyen formáját”.

A helyzeten tovább rontott, hogy György herceg 23 éves korában, 1785-ben titokban törvényellenes házasságra lépett. Vadul szerelmes volt hitvesébe, a közrendű, katolikus özvegy Maria Fitzherbertbe. A házasság törvényessége több sebből is vérzett (elsősorban amiatt, hogy a herceg nem kérte ki az uralkodó, azaz édesapja engedélyét), ráadásul a katolikus nőtől született esetleges gyermekek nem örökölhették volna a trónt. György herceg ennek ellenére viszonylag nyíltan együtt élt Fitzherberttel több éven keresztül.

A herceg adósságai tovább növekedtek, III. György pedig hajthatatlan volt: miért segítse anyagilag család nélküli fiát? A Fitzherberttel való együttélést megunt György herceg végül beleegyezett abba, hogy elveszi az édesapja által kiszemelt hercegnőt: a király nővére, Ágosta hercegnő lányát (azaz saját unokatestvérét), Karolinát. III. György nem titkolta, hogy unokahúgát jobban kedveli, mint saját fiát, utóbbit azonban ezután támogatta anyagilag.

Már a kezdetektől látható volt több intő jel, hogy a párosítás nem a legideálisabb: György herceg minden hibája ellenére (egy udvarbeli szavaival „a mohóság, a részegesség, és a szerencsejáték”) jó ízlésű ember hírében állt. Művészeket támogatott, maga is tehetséges énekes volt, továbbá az építészeti újítások pártfogója és a legújabb divatok követője volt. Karolina ezzel szemben nem volt igazán művelt, emellett izgága, bőbeszédű, és rosszul öltözött volt. III. György egyik életrajzírója úgy számol be róla, „a híresztelések szerint tisztátalan és rendkívül indiszkrét, és tagadhatatlanul nem volt egy szépség.” Más korabeli megfigyelők szerint Karolina jóindulatú és barátságos volt, és nyugodt, jó feleséggé vált volna, ha a szóban forgó férfi kedves lett volna. Karolina azonban nem ilyen férjet kapott.

A pár három nappal esküvőjük előtt találkozott első ízben. György átölelte Karolinát, majd egy sarokba vonult és brandyt kért. Karolinát a maga részéről meglepte a herceg külseje és modora, és így szólt: „Uramisten! Mindig így viselkedik a herceg? Úgy gondolom, igen kövér, és egyáltalán nem hasonlít a portréjára.”

A párnak azonban nem volt választása, így 1795. április 8-án összeházasodtak. György olyan sokat ivott, hogy nászéjszakája nagy részét eszméletlenül töltötte a padlón. Ha hihetünk a korabeli híreszteléseknek, a herceg és felesége házasságuk első hetében háromszor bújtak együtt ágyba, majd többé soha. Karolina azonban teherbe esett, és kilenc hónappal az esküvő után megszületett Sarolta hercegnő (aki tragikus módon 21 éves korában szülési komplikációk következtében meghalt).

Magánügy és közügy

Néhány hónappal az esküvő után György herceg már közölte apjával, hogy el kíván válni feleségétől. III. György azt írta neki válaszlevelében, „úgy tűnik, a hercegnővel való különválásodra  csupán magánügyként tekintesz, és teljesen figyelmen kívül hagyod, hogy trónörökösként házasságod közügy.”

Karolina ugyanannyira véget szeretett volna vetni a házasságnak, mint a herceg. 1814-ben visszatért a kontinensre, ahol a beszámolók szerint több férfival is viszonya volt, és lehetséges, hogy még egy törvénytelen gyermeket is szült. Természetesen György is viszonyok sorozatát folytatta, miközben próbált elválni feleségétől, akiről egyszer úgy beszélt, mint „a legaljasabb nyomorult, akivel e világ valaha meg lett átkozva.”

A közvélemény azonban Karolina mellett állt, és együtt érzett sorsával. William Hazlitt angol író úgy jellemezte az ügyet, „az egyetlen általam ismert kérdés, amely általánosan izgalomba hozta a publikumot. Egyenesen a nemzet szívébe verte gyökerét, és a királyság minden egyes házát és kunyhóját rabul ejtette.”

IV. György királyként sem tudott sikeresen elválni feleségétől – a folyamat hivatalos része lett volna egy nyilvános válóper, amelyet a parlament nem volt hajlandó lefolytatni. A népszerűtlen kormányt és királyt tovább tépázta volna az uralkodó és a királyné külön folytatott magánéletének kiteregetése. György éves járadékot fizetett feleségének távolmaradásáért cserébe.

1821-ben azonban Karolina a fejébe vette, hogy részt vesz György megkoronázásán, méghozzá királynéként. György felajánlotta neki, hogy megemeli járadékát, ha a kontinensen marad, de Karolina ezt elutasította. Nagy népszerűségnek örvendett a köznép körében, azonban a westminsteri apátságnál keltett jelenetet – amely során a templom kapuján dörömbölve kiáltotta, „Én vagyok a királynőd!” – a legtöbben szégyenletesnek tartották rá nézve.

Karolina 53 éves volt halálakor. Temetési menete, amely a tengerparti Harwichba tartott, hogy maradványait hazaszállítsák Braunschweigba, csaknem káoszba fulladt: a felháborodott tömeg miatt többször útvonalat kellett változtatni, a díszőrséget álló katonák a tömegbe lőttek, a lovasok pedig kivont karddal igyekeztek szétoszlatni az összegyűlteket – a tömegből végül ketten meghaltak. Karolina sírjára kérésének megfelelően a következő felirat került: „Itt nyugszik Karolina, Anglia sértett királynéja.”