Így buktatták meg az amerikaiak Hawaii utolsó királynőjét

Liliuokalani, Hawaii királynője, a szigetország utolsó és egyben egyetlen női uralkodója nehéz időkben került a trónra. Az egyre nagyobb befolyással rendelkező amerikai cukorültetvény-tulajdonosok nem nézték jó szemmel, hogy Liliuokalani gátat akar szabni egyre növekvő befolyásuknak, és az amerikai tengerészgyalogság segítségével megbuktatták a hawaii uralkodót.

Feszült időszak

Liliuokalani királynő 1838. szeptember 2-án  Lydia Liliʻu Loloku Kamakaʻeha Pākī néven látta meg a napvilágot. Befolyásos bennszülött család sarja volt. Anyja III. Kamehameha király tanácsadójaként dolgozott. A fiatal leány kiváló neveltetésben részesült, folyékonyan megtanult angolul és egy körutazás révén a nyugati világot is megismerhette.

Bátyja, David Kalākaua, 1874-ben I. Kalākaua néven lépett a trónra. Három évvel később Liliuokalanit tette meg utódjává. 1881-ben a király a nőt nevezte ki kormányzónak, amíg ő hivatalos útra indult a világ számos országába. A hercegnő 1887-ben részt vett Viktória királynő aranyjubileumán, ahol a brit uralkodónővel és Grover Cleveland amerikai elnökkel is találkozott. 1891-ben bátyja halála után került a trónra.

A 19. század utolsó szakasza feszültségekkel teli időszak volt Hawaiin. Az amerikai és európai üzletemberek hatalmas földterületeket vásároltak a királyságban, és üzleti érdekeik gyakran nem egyeztek a monarchia érdekeivel.

Kalākaua király már 1887-ben meghajolt a külföldi tőkések előtt, amikor aláírta a „Bayonet Constitutionnak” nevezett új alkotmányt. Az uralkodó nem önszántából szignózta a dokumentumot. A fehér üzletembereket és ügyvédeket tömörítő Hawaii Liga fegyveres milicisták hathatós támogatását is igénybe vette, hogy „meggyőzzék” az uralkodót. A Hawaii Liga nagy gazdasági hatalommal rendelkező, zömmel fehér üzletemberekből, cukor és ananászültetvényesekből állt, akik szoros kapcsolatban álltak a „hazai”, amerikai politikusokkal.

Az alkotmány meggyengítette a monarchia hatalmát és megerősítette a törvényhozó testületét, illetve drasztikus módon megváltoztatta a szavazati jogot is. Vagyoni cenzust írt elő, és csak hawaii, amerikai vagy európai felmenőkkel rendelkező férfiak szavazhattak, kizárva ezzel az ázsiaiakat, de szavazati jogot adva több ezer külföldinek. Ekkor került az amerikaiak irányítása alá Pearl Harbor is. Liliuokalani hevesen tiltakozott az új alaptörvény ellen, amivel magára haragította az amerikai üzletembereket.

Trónra kerülése után egy új alkotmány bevezetését tűzte ki célul, amely visszaállította volna a monarchia hatalmát és növeli királysága függetlenségét. Válaszul a külföldi üzletemberek összeesküvést szőttek ellene és megpróbálták eltávolítani a trónról.

A cukor uralt mindent 

Liliuokalani királynő regnálása alatt a 19. század végére a cukor vált a hawaii monarchia fő exportcikkévé. Hawaii már évtizedekkel ezelőtt is a legjelentősebb cukortermelő államok közé tartozott, de az új, modern, ipari léptékű termelési módszerek, és az ezekhez passzoló, óriásivá nőtt cukorültetvények az első helyre emelték a cukor szerepét a hawaii gazdaságban.

1866 és 1879 között a cukortermelés 250 százalékkal növekedett. A Maui szigetén lévő Hawaiian Commercial and Sugar Company 1890-ben egymaga 12 ezer tonna cukrot termelt. Az 1890-es évekre ezek az új cukorültetvények munkások ezreit foglalkoztatták.

Az amerikai és európai üzletemberek folyamatosan vásárolták fel a cukorültetvényeik mellett lévő, környező földterületet és hatalmas földbirtokokat hoztak létre. Hatalmuk és befolyásuk a földterületekkel párhuzamosan növekedett a Hawaii királyságban.

1890-ben az Egyesült Államok kongresszusa megszavazta a „Tariff Act-nak” nevezett törvényt, amely érzékenyen érintette a hawaii cukortermelőket. Korábban a Hawaiiról az USA-ba érkező cukorra alacsony vámot vetettek ki, de az új törvény értelmében a vámtarifa az egekbe szökött, és feltornázta a cukor árát az amerikai piacon. Az új törvény összeomlással fenyegette a monarchia cukoriparát.

Az ültetvényesek egy merész tervvel álltak elő és a cukortermelés életben tartása érdekében puccsot szerveztek a királynő ellen. A sikeres államcsíny után pedig Hawaii amerikai annexióját akarták elérni, hogy a cukortermelőknek nem kelljen vámot fizetni termékeik után.

A bukás

A puccs élére természetesen egy amerikai üzletember, Sanford Dole állt. Dole a cukorültetvényesek támogatását élvezve 300 amerikai tengerészgyalogossal a háta mögött 1893 januárjában betört a Honoluluban álló királyi rezidenciába, az Iolani-palotába. A királynő vérontástól tartva megadta magát. Liliuokalanit lemondatták trónjáról és Dole irányításával egy ideiglenes kormány vette át a hatalmat. Hamarosan kikiáltották a Hawaii Köztársaságot, amely ellen formálisan az Egyesült Államok elnöke, Grover Cleveland tiltakozott.

Liliuokalani1895-ben megpróbálta visszaszerezni trónját, de az idegen tőkések állták a sarat, a felkelés elbukott. Liliuokalanit árulás vádjával bíróság elé állították és öt év kényszermunkára ítélték, amelyet végül házi őrizetre módosítottak. A bukott királynőnek egy hálószobával kellett beérnie az Iolani-palotában. Cserébe az ítélet enyhítéséért,  Liliuokalani aláírta a hivatalos lemondó nyilatkozatát.

Kegyelemdöfés: a spanyol-amerikai háború

1897-ben az Egyesült Államok szenátusa egy olyan szerződés előkészítésén dolgozott, amelynek segítségével annektálni lehetett volna Hawaiit. A hatalmától megfosztott, de köztiszteletnek örvendő Liliuokalani résen volt: befolyásos őslakos hawaiiakkal szövetkezett és a szenátoroknál lobbizva megakadályozta a szerződés megalkotását.

1898-ban azonban kitört a spanyol-amerikai háború és az újdonsült amerikai elnök, William McKinley már más szemmel nézett Hawaiira. Stratégiai szempontok szerint értékelt: Pearl Harborra úgy tekintett, mint egy fontos tengerészeti bázisra, amely segíthet megnyerni a háborút a spanyolok ellen.

A háborús hangulat átragadt nemcsak a Szenátusra, de a Kongresszusra is, amely egyhangúlag megszavazta Hawaii annektálását.

Az őslakosság többsége ellenezte az annexiót, de tiltakozásuknak nem sok foganatja volt.  Az Egyesült Államok 1898-ban végül annektálta a szigetcsoportot.

A Kongresszus megköveti magát

Liliuokalani soha nem nyerte vissza hatalmát, az uralmát megdöntő cukorültetvényesek pedig alacsonyabb adókat fizettek. A megbuktatott királynő 1917-ben agyvérzés következtében elhunyt. 1993-ban az Egyesült Államok Kongresszusa hivatalosan bocsánatot kért az amerikai szerepvállalásért a Liliuokalani ellen irányuló puccsban.

Liliuokalani emléke a mai napig élénken él a hawaiiak között, akik még mindig nagy tisztelettel fordulnak utolsó királynőjük felé. A királynő egyébként muzsikusként is belopta magát népe szívébe. Az egyik legkedveltebb hawaii dalnak, az „Aloha Oe-nak” ő volt a szerzője.