I. Lipót gályarabnak adta el a magyar protestáns lelkészeket, holland adakozók mentették ki őket

Fejenként 50 aranyért eladva

A 42 prédikátort gyalog hajtották Nápoly felé. A lelkipásztorokkal az úton sem bántak kesztyűs kézzel: fogva tartóik folyamatosan verték és gyalázták őket, így sokan el sem jutottak Nápolyig, mert az odavezető úton meghaltak. A halottakat őrzőik levetkőztetve, temetetlenül hagyták az út szélén. Egyeseknek sikerült elszökniük. A dél-itáliai városban, 1675 májusától azonban még borzalmasabb gyötrelmek vártak a 32 túlélőre, akiket fejenként 50 aranyért gályarabnak adtak el.

A prédikátorokat az evezőpadokhoz láncolva, közönséges rabszolgák és bűnözők közé ültették, és mérhetetlen fizikai megpróbáltatásoknak vetették alá őket. Hogy kínjaikban ne jajgassanak, kipeckelték szájukat, és időről időre térítő barátok jelentek meg az evezőpadjuk mellett, hogy a hitelhagyás, rekatolizálás fejében szabadságot ígérjenek nekik.

Az evezők mellett senyvedő protestáns prédikátorokat minden bizonnyal örökre elnyelte volna a gályák mély gyomra vagy a tenger, de a sors kegyes volt hozzájuk, mivel szenvedéseik nagy feltűnést keltettek Európa protestáns országaiban.

A bécsi holland követ, Gerard Hamel Bruyninx a vésztörvényszékek megjelenése idejében ellátogatott Magyarországra és helyben tudakolódzott, hogy kiderítse, mi áll pontosan a vésztörvényszékek felállítása mögött. Szerette volna megtudni, hogy azok valóban felforgatók fölött ítélkeznek-e, vagy hitük miatt üldözik a lelkészeket.

Bruyninx egy összefoglalót is készített az ügyről, amelyet elküldött a holland rendeknek és I. Lipótnak is. Hollandiában megmozdultak az emberek, és gyűjtést szerveztek a gályarabok kiszabadítása végett. A pénzt sikerült előteremteni, és miután a holland országgyűlés rábólintott, Bruyninx kapcsolatba lépett a térségben szolgálatot teljesítő holland hajóhad parancsnokával Michiel de Ruyter kapitánnyal. Ruyter hajóit Nápoly felé irányította, hogy a gályarabok kiszabadítása érdekében felvegye a kapcsolatot a nápolyi alkirállyal.

A „diplomáciai szint” meghozta a várt eredményt, az alkirály a nápolyi kikötőben felkereste De Ruyter kapitányt, aki a rabok felől érdeklődött. A találkozó eredményeképp a gályarab lelkészek után De Ruyter megfizette a váltságdíjat, akik 1676. február 11-én szabad emberként léphettek a hajójára.

Az admirális egészen március végéig gondoskodott a volt gályarabokról, majd Velencébe szállította őket, ahonnan azok protestáns területekre, Németországba, Svájcba, Hollandiába mentek. A lelkészek néhány év múlva visszatérhettek a Magyar Királyságba.

1991-ben, magyarországi látogatása alkalmából Szent II. János Pál pápa meglátogatta a debreceni református nagytemplomot, ahol a megbékélés jegyében megkoszorúzta a gályarab prédikátorok tiszteletére 1895-ben felállított emlékművet.

1. Az ellenreformáció drasztikus módszerei
2. Fejenként 50 aranyért eladva

Olvasta már a Múlt-kor
történelmi magazin
legújabb számát?

kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)

Nyomtatott előfizetés vásárlása
bankkártyás fizetés esetén 10% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.

9 945 ft 8 990 Ft

Digitális előfizetés vásárlása a teljes archívumhoz való hozzáféréssel 25% kedvezménnyel.
Az első 500 előfizetőnek.

20 000 ft 14 990 Ft

Kérdésem van az előfizetésel kapcsolatban

előfizetek

ősz
Múlt-kor magazin 2015

• Amikor a „kis munka” 33 hónapot jelentett - ondi kényszermunkások a Szovjetunióban
• Megaláztatás Szibériában - magyar nők a Gulágon
• Magyar sorsok a Gulágon: megjelent a Múlt-kor őszi száma
• Ondi kényszermunkások a Szovjetunióban 
• A támogatott, a tűrt és a tiltakozó Lengyel József
• Rudolf, a trónörökös halála
• A csalogány és a csalogányvadászok
• Marie Curie és a „rádiumlányok”
• Kivégzésük előtt mondták