Propagandakampánnyal sem tudtak sok magyarországi szlovákot rávenni a Csehszlovákiába költözésre 1946-ban
2021. május 14. 16:58 Csernus Szilveszter
Az 1940-es évek magyar demográfiai katasztrófáinak egyikét, a Magyarország és Csehszlovákia közötti lakosságcsere-egyezményt 75 éve, 1946. május 14-én szavazta meg a magyar Nemzetgyűlés. A csehszlovák erőltetésre létrejött nemzetközi szerződéshez semmiféle magyar érdek nem fűződött, az az új csehszlovák állam etnikai homogenizációját szolgálta – az ilyet hívják győztes fölénynek. A fasiszta Szlovákia figyelmen kívül hagyásával a győztesek közé avanzsált Csehszlovákia túl is lépte a szerződésben foglaltakat: körülbelül húszezer magyarral többet fosztott meg (állampolgárságán túl) lakóhelyétől, mint amennyi szlovák önkéntes jelentkezett a lakosságcserére Magyarországon. A vészterhes időszakot a kollektív bűnösség jegyében elkövetett népirtások, deportálások, kényszermunka-táborok és jogfosztások tarkították: nem csoda tehát, hogy az 1946-1948-as lakosságcsere bemutatására a történelemoktatás a kelleténél kevesebb figyelmet szentel.
Korábban
Felvidéki magyar tragédia
A 2. világháború közvetlen következményeivel együtt számos Közép-európai nép számára tartogatott demográfiai szempontból könyörtelen fordulatokat, köztük nekünk, magyaroknak is. A háború folyamán odaveszett több mint nyolcszázezer katona és polgári személy után a magyar népesség fogyása a „felszabadulás” után is folytatódott.
A Tito és Maniu vezette délvidéki és székelyföldi népirtások a legszerényebb becslések szerint is további tízezrek életét követelték, de 1944-45-ben kezdődött meg a (trianoni) határokon túli magyarok tömegeinek koncentrációs táborokba való internálása is az egykori kisantant mindhárom államában. A veszteséget csak tetézte a Szovjetunióba hurcolt foglyok száma.
A felvidéki magyarok sem számíthattak semmi jóra az újdonsült csehszlovák uralom eljövetelével. A frontvonal végigvonulásával 50 ezren kerültek a GULAG-ra, 36 ezer embert pedig nyomban Magyarországra toloncoltak. Az ún. III. Csehszlovák Köztársaság (1945-1948) Edvard Benešsel az élen a magyarkérdést a németekéhez hasonlóan kívánta rendezni.
Beneš tisztában volt az I. Csehszlovák Köztársaság (1918-1938) életképtelenségével, így erőszakkal kísérelte meg az újjáalakított államot homogénné tenni, amire a háború végkimenetele jó alkalmat teremtett. A célt részben elérték: hárommillió némettől sikerült megszabadulniuk, Kárpátalját „átengedték” a Szovjetuniónak, a szlovák testvérnemzetet pedig végre elismerték.
Már csak a magyarokkal kellett valamit kezdeni. A potsdami konferencia ugyan csak a németek kitelepítését írta elő (hazánkra nézve is), de a csehszlovák államfő akkorra már hozzálátott a magyarellenes intézkedésekhez.
Törvényhozás híján Beneš elnöki dekrétumokban rendezte a felmerülő kérdéseket: az 1945-ben hozott száz ún. „Beneš-dekrétum” közül 33 érintette közvetlen vagy közvetve a magyar és a német kisebbségeket. Ezek vagyonelkobzást, nemzetiségi alapú földosztást jelentettek, sőt a hírhedt 33/1945. sz. dekrétum többségük állampolgárságának elvételét eredményezte.
Emellett több mint tízezer magyar Csehországba telepítésére került sor (88. dekrétum). Továbbá Szlovákiában magyarok tízezreit vitték kényszermunka-táborokba, sőt a nácik által épített pozsonyi koncentrációs táborból nemrég szabaduló magyar zsidók kerültek vissza ugyanabba a táborba – csak éppen magyarként, immár cseh és szlovák foglárokkal.
Ilyen körülmények között kezdődtek meg a lakosságcserével kapcsolatos tárgyalások, melyet a cseh és szlovák politikusok a kitelepítés első fázisának tartottak. 1945 szeptemberében Gyöngyösi János, Tildy Zoltán, majd Nagy Ferenc kormányának külügyminisztere kijelentette: csak területtel együtt hajlandó átvenni a magyarokat.
A decemberi prágai tárgyalásokon a kisgazdapárti külügyminiszter továbbra is a még magyarlakta területek átvételével kívánt az etnikailag homogén csehszlovák államhoz hozzájárulni. Tárgyalópartnere, a szlovák kommunista Vladimir Clementis külügyminiszter-helyettes ezt azonban elutasította.
1946. telén végül dűlőre jutottak a felek. A február 6-10. közötti tárgyalásokon Gyöngyösi a jogfosztások és széttelepítések beszüntetésére is ígéretet kapott. A megegyezés alapján 27-én Budapesten aláírt egyezmény végrehajtása már egy héten belül megkezdődött, de a dokumentumokat csak május 15-én cserélték ki Prágában, míg Magyarországon júniusban vált törvénnyé.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
történelmi magazin
legújabb számát?
kedvezményes előfizetés 1 évre (5 szám)
bankkártyás fizetés esetén 20% kedvezménnyel.
Az éves előfizetés már tartalmazza az őszi különszámot.
Az első 500 előfizetőnek.
ősz
Múlt-kor magazin 2020
- Öltözködés és szépségápolás a császárkori Rómában
- Hét halálos divattrend
- Galgamácsa királyi vadászkastélya
- Divat a második világháborútól a rendszerváltásig
- Aki elhozta Párizst Budapestre
- A Mona Lisa titokzatos elrablása
- Titokzatos óriáshordók Pest-Budán
- A darázsderék tündöklése és bukása
- Rubens fejedelmi falvédői
- Nyugdíjba vonulás után is rendkívül népszerű maradt Both Béla 09:50
- Csaknem húsz évet kellett várni az Erzsébet híd újjáépítésére 09:05
- VIII. Henrik egyházszakadási törekvéseiért kis híján I. Jakab bűnhődött tegnap
- Vasmarokkal irányította Spanyolországot Francisco Franco tegnap
- Koncertjeinek bevételét gyakran fordította jótékony célokra Anton Rubinstein tegnap
- 10 meglepő tény a vasút történetéből tegnap
- Bátyjához hasonló tragikus sors várt a „remény jelöltjére”, Robert F. Kennedyre tegnap
- Jókai Mór egész családja ellenezte Laborfalvi Rózával való házasságát tegnap
