Széles körű társadalmi párbeszédre lesz szükség az ügynökakták megértéséhez

Szakmai és pszichológiai támogatást, valamint széles körű társadalmi párbeszédet sürget az állambiztonsági múlt feldolgozásához Szokolay Domokos történész annak apropóján, hogy október 22-én mintegy huszonnégyezer úgynevezett hatos karton válik online kutathatóvá - derül ki a Válasz Online hírportálon megjelent interjúból. A Kádár-korszak ügynökhálózatát feltáró iratnyilvánosság magyar családok tízezreit szembesíti majd a felmenők múltjával, ami a szakember szerint új megközelítést igényel a hazai emlékezetpolitikában.

Az őszi iratnyilvánosság során a beszervezéskor kiállított nyilvántartó lapok, a hatos kartonok, valamint több ezer beszervezési és munkadosszié kerül fel az internetre. Szokolay Domokos, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának (NEB) korábbi munkatársa és a második világháborús ellenállás kutatója személyes érintettsége révén hívta fel a figyelmet a folyamat társadalmi kockázataira.

Édesapja, a 2020-ban elhunyt Szokolay Zoltán költő, volt MDF-es országgyűlési képviselő 1984-től a Tolna Megyei Rendőr-főkapitányság III/III-as osztályának ügynökeként, „Havasi Zoltán” fedőnéven jelentett az irodalmi élet szereplőiről. A történész rámutatott: a besúgók és a megfigyeltek leszármazottai egyaránt transzgenerációs traumaként élik meg a múlt feltárását, amelynek szakszerű kezeléséhez jelenleg hiányoznak a megfelelő intézményi keretek.

A kutató szerint a puszta iratpublikálás önmagában nem elegendő az információs kárpótláshoz, mivel az állambiztonsági dokumentumok laikus értelmezése komoly forráskritikát követel. A diktatúra erőszakszervezetei által előállított, gyakran manipulatív vagy hiányos iratok megértéséhez a levéltárakban történészekből és pszichológusokból álló szakmai stábok segítségére lenne szükség.

A történész hangsúlyozta, hogy az absztrakt moralizálás és az indulatokra építő retorika helyett az egyéni kényszerhelyzetek, valamint a bürokratikus állambiztonsági gépezet objektív megismerésére kell helyezni a hangsúlyt, anonimizált, a korszak működését bemutató esettanulmányok közzétételével.

Az 1990-ben jogutód nélkül megszüntetett III/III-as csoportfőnökség a Kádár-rendszer belső elhárításáért felelt. A hálózat teljes körű utólagos feltárását megnehezíti, hogy az iratanyag erősen töredékes; jelentős részüket már az 1956-os forradalom idején, majd a rendszerváltás időszakában, 1989-ben, illetve a későbbi selejtezések során megsemmisítették.

Az Országgyűlés által a közelmúltban elfogadott törvénymódosítás értelmében a titkosszolgálatoknál lévő, 1990 előtti iratanyagot egy szakmai bizottság vizsgálja át, és azok a dokumentumok, amelyek nem sértenek aktuális nemzetbiztonsági érdeket, bekerülnek a levéltárba. Szokolay Domokos szerint ez a lépés hosszú távon hozzájárulhat a demokratikus intézményrendszer hitelességének erősítéséhez és az elmúlt évtizedek politikai kampánytémáinak tudományos lezárásához.