Hétezer éves neolitikus sírt tártak fel Lipcse városában
Egy több mint hétezer éves, kora újkőkori temetkezést és egy hozzá kapcsolódó település maradványait tárták fel a régészek a németországi Lipcsében. A helyi örökségvédelmi hivatal tájékoztatása alapján a feltárt csontváz a város eddig ismert legrégebbi emberi maradványa, amelynek megőrződését a terület sajátos geológiai adottságai tették lehetővé.
- Német régészek egy kora neolitikus település nyomait és egy sírt azonosítottak Lipcsében.
- A mintegy hétezer éves temetkezés a vonaldíszes kerámia kultúrájának időszakához köthető.
- A meszes talajban megőrződött csontvázból a kutatók DNS-minta kinyerését is remélik.
A lipcsei Möckern városrészben, a Hans-Beimler-Straße mentén zajló leletmentő ásatások egy tervezett iskolaépítési beruházást előztek meg. A korábban panelházakkal beépített területen a Szászországi Régészeti Hivatal munkatársai egy újkőkori település nyomaira bukkantak.
Saskia Kretschmer régész tájékoztatása szerint a szakemberek összesen négy hosszúház alaprajzát azonosították, amelyek közül az egyik megközelítőleg harminc méter hosszú volt. Az épületek környezetéből kőből pattintott sarlók és csiszolt kőbalták kerültek elő, míg az állattartás korai jelenlétét a szarvasmarhák és sertések csontmaradványai bizonyítják.
A lelőhely legfontosabb lelete az egyik épület közvetlen közelében feltárt emberi temetkezés. Thomas Lukas ásatásvezető elmondta, hogy a halottat magzati pózban, felhúzott végtagokkal helyezték a sírba, ami a korszak temetkezési rítusainak egyik legjellemzőbb vonása. Bár Szászország területén számos kora neolitikus települést ismer a kutatás, a hozzájuk tartozó sírok rendkívül ritkák, így a mostani felfedezés kivételes lehetőséget biztosít az akkori lakosság biológiai vizsgálatára. A csontváz rossz általános állapota miatt az egyén biológiai nemét a helyszínen nem tudták megállapítani.
A maradványok fennmaradását a helyi talajviszonyok tették lehetővé. A lipcsei és szászországi régió savas talajai általában gyorsan lebontják a szerves anyagokat, ezen a konkrét területen azonban a föld magas mésztartalma megvédte a csontokat a teljes enyészettől. A szakemberek abban bíznak, hogy a leletből értékelhető DNS-mintát tudnak kinyerni a laboratóriumi elemzések során. Egy sikeres genetikai vizsgálat fényt deríthet a halott nemére, származására, valamint arra, hogy a helyi közösségben nőtt-e fel, vagy más vidékről vándorolt be a településre.
A feltárt kerámiatöredékeken látható jellegzetes, vonalas mintázatok alapján a település és a sír a vonaldíszes kerámia kultúrájához tartozik. Ez a régészeti kultúra a Kr. e. 6. évezred közepe táján jelent meg Közép-Európában, és alapvető fordulatot hozott a kontinens történetében. A vadászó-gyűjtögető életmódot felváltotta az élelemtermelés, megjelent a növénytermesztés és a háziasított állatok tartása. Az új gazdálkodási forma megkövetelte a letelepedést, ami a tartós, fából és agyagból épített hosszúházakból álló falvak kialakulásához vezetett.
Ez is érdekelhet
A Kárpát-medencéből a Duna és a Rajna völgyén keresztül északnyugat felé terjeszkedő földműves közösségek gyökeresen átalakították a közép-európai tájat. Erdőirtásokkal legelőket és szántóföldeket hoztak létre, miközben a kerámiaművesség és a csiszolt kőeszközök gyártása révén új technológiai szintet értek el.
A lipcsei leletegyüttes tökéletesen illeszkedik ebbe a folyamatba, fizikai bizonyítékát adva annak, miként vetette meg a lábát az első mezőgazdasági társadalom a mai Németország területén. A ritka emberi maradványok elemzése a jövőben hozzájárulhat e korai telepesek migrációs útvonalainak és rokonsági rendszereinek pontosabb megértéséhez.
