Újratemették a benderi erőd ostrománál elesett orosz katonákat
Katonai tiszteletadás mellett temették újra annak a tizenkét orosz katonának a földi maradványait, akik az 1770-es benderi ostrom során estek el. Az orosz TASZSZ hírügynökség beszámolója szerint a halottakat a Dnyeszter menti Bender (korábbi moldvai nevén Tighina) városának katonai temetőjében helyezték végső nyugalomra a helyi közigazgatás vezetőinek jelenlétében.
- Tizenkét orosz katona csontvázát tárták fel a Dnyeszter menti régió területén.
- A katonák az 1770-es orosz–török háború benderi ostroma során vesztették életüket.
- A harcosokat katonai tiszteletadás mellett helyezték végső nyugalomra egy helyi temetőben.
A történelmi leletegyüttest a helyi Győztesek Örökösei nevű mozgalom kutatói azonosították Bicsok és Parkani települések között 2026 áprilisában. A régészeti és igazságügyi orvosszakértői vizsgálatok egyértelműen megállapították, hogy a sírok a 18. századi orosz–török háborúk időszakából származnak. Az áldozatok hovatartozását a temetkezés módja, a feltárt nyakkeresztek, valamint a jellegzetes katonai gombok bizonyították. A korabeli térképek és levéltári források alapján a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy a temetkezés helyszínének közelében egy orosz tábori kórház működött az 1770-es hadműveletek idején.
A csontvázak antropológiai elemzése pontos képet festett a korabeli harctéri sérülésekről és a katonák halálának körülményeiről. Az egyik áldozat maradványain egy rendkívül mély, kardcsapástól származó vágásnyomot azonosítottak a szakemberek. Három másik katona testében a 18. századi muskétákra jellemző ólomgolyókat találtak, amelyek minden bizonnyal a halálukat okozták. Az ostrom hevességét jól mutatja, hogy a sebesülteket a tábori kórház közelsége ellenére sem tudták megmenteni, így a tábor peremén hantolták el őket.
A Dnyeszter jobb partján fekvő benderi erőd a térség egyik legfontosabb stratégiai pontja volt, amelyet a 16. században az oszmánok építettek ki. Az 1768 és 1774 közötti orosz–török háború során a cári csapatok egyik fő célja a fekete-tengeri és balkáni török befolyás megtörése volt. A benderi erődítmény 1770-es ostromát Pjotr Panyin orosz tábornok irányította, amely a 18. század egyik legvéresebb összecsapásaként vonult be a hadtörténelembe. A hatalmas emberveszteségekkel járó, hónapokig elhúzódó művelet végül orosz sikerrel zárult, bár az 1774-es kücsük-kajnardzsi béke később még egy időre visszaadta az erődöt az Oszmán Birodalomnak.
Ez is érdekelhet
A Dnyeszter menti várfalaknál az orosz történelem számos meghatározó alakja megfordult a 18. és 19. század folyamán. A hírügynökségi beszámoló kiemeli, hogy a benderi erődítményt a különböző hadjáratok során összesen háromszor foglalták el a cári csapatok. A harcokban olyan legendás orosz hadvezérek vettek részt fiatal tisztként, mint Alekszandr Szuvorov vagy a Napóleon elleni háborúk későbbi hőse, Mihail Kutuzov. Az 1770-es ostrom egy további érdekessége, hogy a seregben egyszerű kozák altisztként harcolt Jemeljan Pugacsov is, aki néhány évvel később az orosz történelem egyik legnagyobb parasztfelkelését vezette II. Katalin cárnő ellen.
A benderi erőd környéke a későbbi évtizedekben is kulcsfontosságú határvidék maradt a terjeszkedő Orosz Birodalom és a hanyatló Oszmán Birodalom között. A 18. század végére a folyamatos háborúskodások nyomán a régió fokozatosan orosz ellenőrzés alá került, jelentősen átrajzolva Kelet-Európa politikai térképét. Grigorij Patyomkin herceg irányításával a Dnyeszter vidéke integrálódott a cári közigazgatásba, ami hosszú távon is meghatározta a terület demográfiai és kulturális arculatát.
