Hét történelmi híresség utolsó mondata a középkorból

Számos történelmi személynek jegyezték le a halálos ágyán suttogott utolsó szavait, amelyek gyakorta az adott király, pápa, hadvezér vagy művész leghíresebb mondatai közé emelkedtek – annak ellenére, hogy talán sohasem hangzottak el, és többet árulnak el magukról a kortársakról és a történetírókról (valamint arról, hogy mit gondoltak a haldoklóról). 

A majomördög

„Hagyja csak békén, mivel ez maga az ördög (...) Jövök már, jövök már. Ez így igazságos. De várjunk csak egy kicsit...” – mondta 1503-ban a VI. Sándor pápa néven elsősorban a katolikus egyházfőkről kialakított képtől kirívóan eltérő életmódjáról ismert Rodrigo Borgia (Borja) nem sokkal halála előtt. A sokak által a „pápaság legsötétebb alakjaként” számon tartott, gátlástalan politikát és kicsapongó életmódot folytató egyházfő halálos ágyán egy, a szobában körbe-körbe futkározó majmot pillantott meg. Az egyik bíboros felajánlotta, hogy elkapja a nyilvánvalóan csak az egyházfő képzeletében jelen lévő szörnyeteget, VI. Sándor azonban visszautasította, mivel úgy vélte, maga az ördög jelent meg előtte majom képében, majd a hallucináció tárgya felé fordult, és kinyögte utolsó szavait.

Aki a túlvilágról is csatába vezette volna hadait

„Bugyoláljátok a csontjaim egy lepedőbe, és hordozzátok a sereg előtt, hogy továbbra is mutathassam a győzelemhez vezető utat” – mondta a skótok lázadásának leverésére készülő seregének I. Edward angol király 1307-ben, nem sokkal halála előtt. A korban kirívó magassága miatt a „Nyakigláb” melléknévvel emlegetett uralkodóhoz köthető az angol királyi hatalom régi fényének visszaállítása, Wales meghódítása, és ő volt az, aki 1290-ben kitiltotta Angliából a zsidókat. Az 1290-es évek közepétől kezdve költséges háborúskodás vette kezdetét a franciákkal és a skótokkal, amely kimerítette az angol kincstárat. 1305-ben ő végeztette ki William Wallace-t, I. (Bruce) Róbert azonban ismét lázadást szított, így a király újfent Skócia ellen vonult. Itt betegedett meg vérhasban, amelyből már nem épült fel. 

A magyar ősökkel rendelkező portugál királyné

„Adjatok egy széket a közeledő, sugárzó fehér ruhás hölgynek!” – mondta 1336-ban II. András magyar király dédunokája, Aragóniai Erzsébet portugál királyné – aki nevét másodfokú nagynénjéről, Árpád-házi Szent Erzsébetről kapta – halálos ágyán. Dénes portugál királlyal kötendő házasságát már tízéves korában elhatározták, és hét évvel később hozzá is ment a luzitán uralkodóhoz. Erzsébet  vallásossága már kisgyermekként is megmutatkozott: naponta többször imádkozott, gyakorta böjtölt és szorgalmasan látogatta a miséket. Királynéként támogatta a szegényeket és a betegeket, és vallásosságával még „bűnös” életet élő férjét is „jó útra” térítette. A férje halála után kolostorba vonuló, és ott élete hátralevő részét az lesettek istápolásának szentelő Erzsébetet VIII. Orbán pápa 1625-ben szentté avatta.

Aki még a halálos ágyán is adakozott

„Halálomkor mindig is csak egy lepedőt szerettem volna birtokolni. És most ezt a lepedőt is a szegényeknek adhatom” – a feljegyzések szerint ezek voltak Alamizsnás Szent János, a 6-7. században élt alexandriai pátriárka utolsó szavai halála előtt, 619-ben. A Ciprus szigetén született János legendája szerint egy előtte megjelent égi szépségű lány hatására döntötte el, hogy életét a jócselekedeteknek és az imádságnak szenteli. Alexandriai pátriárkaként „urainak” nevezte a város szegényeit, akik között vagyonát is szétosztotta. A szent ereklyéi 1489-ben Mátyás király udvarába kerültek.

Az önmarcangoló da Vinci

„Megsértettem Istent és az emberiséget. A munkám nem érte el azt a színvonalat, amit kellett volna.” A reneszánsz géniusz pályafutását ismerve a legtöbben aligha gondolnánk, hogy ezeket a szavakat valóban Leonardo da Vinci mondta halálos ágyán I. Ferenc francia királynak, az anekdota szerint azonban így történt. A kivételes tehetséggel megáldott polihisztor a művészet mellett a tudomány területén is maradandót alkotott. Nemrég kiderült róla, hogy leszármazottjai között van Franco Zeffirelli olasz filmrendező is, és szintén a közelmúlt felfedezése volt, hogy korát jóval megelőzve még a súrlódási erőt is megértette. A legenda szerint I. Ferenc a karjaiban tartotta a művész fejét a halálos ágyán, ám ez feltehetően inkább csak legenda.

„Kellemes” halál

„Ha ez Isten akarata, semmi sem lehetne kellemesebb számomra a halálnál.” Állítólag ezekkel a szavakkal búcsúzott az élettől Firenze de facto ura, a Medici család talán legnagyobb alakja, Lorenzo (Il Magnifico) de Medici 1492-ben. A 15. század, és az egész történelem talán legbőkezűbb mecénása fedezte fel Michelangelo tehetségét, és egyes feljegyzések szerint még az étkezéseknél is maga mellé ültette a fiatal tehetséget.  Az 1478-ban a rivális Pazzi család által megrendelt merényletet öccse, Giuliano nem élte túl, a költőként is jelentőset alkotó Lorenzo azonban a Santa Maria del Fiore sekrestyéjében menedékre talált. Élete utolsó éveiben a gyújtó hangú beszédeket tartó, erkölcstelen életmódot ostorozó domonkos prédikátor, Savonarola hatása alá került.

Aki haláltusája megtekintésére buzdított

„Hagyják nyitva az ajtót, hogy mindenki beléphessen és láthassa, hogyan hal meg egy pápa” – mondta V. Orbán 1370-ben, halála előtt segítőinek. A katolikus egyház 200. pápájának pontifikátusa az avignoni egyházfők időszakára esett. Ő volt az egyetlen avignoni pápa, akit boldoggá avattak, és a feljegyzések szerint Szent Péter utódai franciaországi száműzetése idején az ő pápasága jelentette az aranykort. Céljai közé tartozott a nyugati és a keleti egyház újraegyesítése, ám e tekintetben nem ért el jelentős eredményeket. Az egykori bencés szerzetes pápaként is megtartotta aszketikus életmódját, és bár rövid időre visszavezette a pápaságot Rómába, életét Avignonban fejezte be.