A náci Németország az eddig hittnél is messzebb járt a működő nukleáris reaktortól
A náci Németország a második világháború végén sokkal távolabb állt egy működőképes nukleáris reaktor megépítésétől, mint azt a programot vezető tudósok később állították, derül ki a PNAS Nexus tudományos folyóiratban újonnan megjelent tanulmányből. A kutatók korabeli uránkockák és levéltári dokumentumok elemzésével bizonyították, hogy a német atomprogram nem rendelkezett a láncreakció beindításához szükséges nyersanyagokkal.
- A PNAS Nexus folyóiratban megjelent tanulmány cáfolja Werner Heisenberg korábbi állításait a német atomprogram előrehaladott állapotáról.
- A kutatók megállapították, hogy a németeknek kétszer annyi uránra és nehézvízre lett volna szükségük egy működőképes reaktorhoz, mint amennyivel rendelkeztek.
- A szakemberek uránkockák és levéltári források elemzése alapján bebizonyították, hogy a náci Németország grafit moderátoros reaktort sem tudott volna építeni.
Werner Heisenberg Nobel-díjas fizikus, a kvantummechanika úttörője egy 1947-es, a Nature folyóiratban megjelent cikkében még úgy fogalmazott, hogy a német kísérletek rendkívül közel jártak a sikerhez. A tudós állítása szerint a B8-as kódnevű, nehézvizet moderátorként alkalmazó reaktor csupán egy viszonylag kis mennyiségű urán hiányában nem érte el az önfenntartó maghasadást.
Az új számítások azonban rávilágítanak, hogy a program vezetője jelentősen alulbecsülte a szükséges anyagmennyiséget. A tanulmány szerzői megállapították, hogy a láncreakció beindításához a németeknek a rendelkezésre álló urán kétszeresére, valamint a felhasznált nehézvíz több mint kétszeresére lett volna szükségük.
A német kísérleti reaktor működése a nehézvíz mint moderátor alkalmazásán alapult, amelynek egyetlen korabeli forrása a norvégiai Norsk Hydro üzem volt. Ezt a létesítményt a német haderő 1940 áprilisa és 1944 novembere között tartotta ellenőrzése alatt, ám az ott előállított teljes mennyiség is elégtelennek bizonyult volna a reaktor beindításához.
A történészek korábban felvetették, hogy a náci Németország sikeresebb lehetett volna, ha az amerikai Manhattan Tervhez hasonlóan grafitot használ a neutronszaporodás szabályozására. A PNAS Nexus cikkéből azonban kiderül, hogy a németek által ellenőrzött területeken bányászott grafit minősége és tisztasága nem felelt meg a nukleáris moderátorokkal szemben támasztott technikai követelményeknek.
Ez is érdekelhet
Az Amerikai Egyesült Államok és a Harmadik Birodalom között a 20. század közepén kiélezett verseny folyt az első nukleáris fegyver kifejlesztéséért, amelyhez a hasadóanyagot előállító reaktorok megépítése jelentette az első lépést. Míg az amerikai projekt hatalmas ipari és pénzügyi háttérrel végül elvezetett az atombomba megalkotásához, a német erőfeszítések technológiai és nyersanyaghiány miatt elakadtak.
Az elvégzett legújabb anyagvizsgálatok tényszerűen tisztázzák azt a hosszú ideje fennálló szakmai vitát, amely a német kísérleti eszközök működőképességét övezte. A bizonyítékok alapján egyértelműen kijelenthető, hogy a háború utolsó éveiben a német ipar sem nehézvíz-alapú, sem grafit-moderátoros technológiával nem volt képes egy funkcionáló atomreaktor üzembe helyezésére.
