Heves vihar hozta felszínre egy teherszállító vitorlás maradványait
Egy nagy erejű vihar következtében feltehetően a Warren Sawyer nevű, 1884-ben zátonyra futott amerikai hajóroncs darabja bukkant elő a homokból a massachusettsi Nantucket szigeténél: a fagerendákból álló töredékeket a viharos időjárás elvonulását követően helyi lakosok vették észre a sziget déli partvidékén. A tengerészeti örökségvédelmi szakemberek a leletet a parti erózió által felszínre hozott, ritka ipartörténeti emlékként értékelik.
- A massachusettsi Nantucket szigetének partjainál egy 19. századi teherszállító vitorlás maradványait mosta partra az őszi tengeri vihar.
- A tengerészeti régészek szerint a fagerendákból és vasalatokból álló töredékek nagy valószínűséggel az 1884-ben zátonyra futott Warren Sawyer hajóroncsához tartoznak.
- A New Orleansból Bostonba tartó, gyapotot és fémhulladékot szállító háromárbócos vitorlás teljes legénységét sikeresen kimentették a katasztrófa idején.
A szeptember 26-án előkerült maradványokat David DeHart helyi lakos azonosította, majd Jason Graziadei, a Nantucket Current szerkesztője rögzítette. A felvételeket eljuttatták David Robinsonnak, a Massachusettsi Vízalatti Régészeti Testület igazgatójának.
A szakvélemény szerint a fém kötőelemekkel ellátott fagerendák egyezést mutatnak azokkal a roncselemekkel, amelyek 2022-ben és 2023-ban bukkantak fel ugyanezen a partszakaszon. A régészek megállapították, hogy a szerkezeti alkatrészek szinte bizonyosan a Warren Sawyerhez tartoznak, bár a hivatalos és végleges azonosításon még dolgoznak az Egan Tengerészeti Intézet bevonásával.
A Warren Sawyer háromárbócos teherhordó szkúner utolsó útján New Orleansból Bostonba tartott, rakterében 1115 bála gyapottal és 28 tonna fémhulladékkal. A hajó 1884. december 22-én éjszaka keveredett viharba, amelynek orkánerejű szele a Miacomet-part homokpadjaira sodorta a hajótestet. A katasztrófa során a helyi Surfside életmentő állomás egységei azonnal beavatkoztak, így Edwin L. Saunders kapitányt és a hétfős legénységet élve sikerült kimenteniük. A szigetlakók az esetet követően nagyszabású mentőakciót indítottak a gazdaságilag értékes rakomány felkutatására.
Mielőtt a hullámok végleg elpusztították volna a hajótestet, a helyiek mintegy hétszáz bála gyapotot és a felszerelés egy jelentős részét kimenekítették. A New York Herald 1885. januári tudósítása szerint a megmentett vitorlákat és kötélzetet hatszáz dollárért értékesítették a helyi aukción, miközben a mentésen dolgozók napidíjat, valamint a partra szállított rakomány után százalékos részesedést kaptak.
Jascin N. Leonardo Finger, a helyi Maria Mitchell Egyesület igazgatóhelyettese szerint a hajóroncs ismételt felbukkanása hiteles képet ad a szigetlakók 19. századi, a tengernek és a természetnek kiszolgáltatott mindennapjairól.
Ez is érdekelhet
A 19. század második felében Nantucket térsége az amerikai keleti part tengeri kereskedelmének kiemelt fontosságú, ugyanakkor geográfiai szempontból rendkívül veszélyes szakasza volt. A gőzhajók fokozatos térnyerése ellenére a teherszállító vitorlások továbbra is meghatározó szerepet játszottak a déli államokból származó mezőgazdasági nyersanyagok északi iparvidékekre szállításában. Az állandó viharok és a rejtett zátonyok miatt kialakított szervezett életmentő hálózat a korszakban már hatékonyan csökkentette a halálos áldozatok számát.
A mostanihoz hasonló tárgyi leletek a parti erózió következtében ma is fontos mérnöki és társadalomtörténeti adatokat szolgáltatnak az amerikai hajóépítés történetéről.
