Őskori emberi maradványokat találtak a Tisza medrében
Őskori emberi maradványokat, jégkorszaki megafauna-csontokat és egy kivételes épségű késő bronzkori sarlót hoztak felszínre önkéntes kutatók a Tisza cibakházi szakaszánál. A Szoljon hírportál cikkében megjelent beszámoló szerint a rendkívüli aszály miatt visszahúzódott folyó medrében szisztematikus, műszeres kutatómunkát végeztek a civilek.
- A rendkívüli aszály miatt lecsökkent vízszintnek köszönhetően őskori emberi csontokat és jégkorszaki állatmaradványokat emeltek ki a Tisza cibakházi szakaszánál.
- A civil kutatók a feltárás során többek között gyapjas mamut agyarát, egy háromezer éves bronzsarlót, valamint a hatvani és a vatyai kultúrához köthető kerámiákat azonosítottak.
- A szakszerűen dokumentált és GPS-koordinátákkal rögzített régészeti, illetve őslénytani leleteket a szolnoki és a tiszaföldvári múzeumok gyűjteményeiben helyezték el.
Az idei év rendkívüli aszálya történelmi mélypontra süllyesztette a Tisza vízszintjét, ami egyedülálló lehetőséget teremtett a mederben rejlő kulturális és természeti örökség feltérképezésére. Hankó Tamás és Kiss Henrik Ferenc múzeumbarát önkéntesek a folyó Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei, cibakházi szakaszán végeztek folyóparti és víz alatti kutatásokat.
A bejárásokat és a merüléseket modern technológiával, a leletek pontos GPS-koordinátáinak rögzítésével és térinformatikai szoftverek alkalmazásával dokumentálták. A több mint ötszáz rögzített találati pont alapján összeállított lelőhelykataszter a jövőbeli hivatásos intézményi feltárások számára is alapot biztosít, megkönnyítve a szakemberek munkáját.
A legkorábbi időszakot a pleisztocén korból származó őslénytani leletek képviselik. A felszínre hozott maradványok között szerepel egy gyapjas mamut agyarának és fogának töredéke, valamint a jégkorszaki megafaunához tartozó gyapjas orrszarvú, sztyeppei bölény és jávorszarvas csontjai. A jégkorszak végén a Kárpát-medence éghajlata felmelegedett, így ezek az állatfajok visszaszorultak, majd kihaltak.
A ritka ősmaradványok mellett nagy számban kerültek elő a későbbi holocén időszakból származó szubfosszilis állatcsontok is, köztük egy domesztikált juh vagy muflon koponyája. Utóbbi az állattartás megjelenésének és a neolitikus forradalomnak a helyi folyamatairól szolgáltathat új genetikai adatokat az archeozoológusok számára. Ezeket az őslénytani leleteket a tiszaföldvári Tiszazugi Földrajzi Múzeum vette gondozásba.
A kutatás során őskori emberi maradványokat, egy alsó állkapcsot és egy sípcsontot is azonosítottak az önkéntesek, amelyek a környezetükben talált kerámiatöredékek alapján a rézkorhoz vagy a középső bronzkorhoz köthetők. Az előkerült edénydarabok a Kr. e. 2. évezred első felében a régióban virágzó hatvani és vatyai kultúrák hagyatékát képezik, amelyek a Tisza-vidék erődített, többrétegű tell-településeiről ismertek a régészettudományban.
A fémkorszakok anyagi kultúrájának legkiemelkedőbb darabja egy késő bronzkori, a Kr. e. 11. és 10. század közötti időszakra datálható gombos végű bronzsarló, amely a háromezer éves kora ellenére megőrizte az élét. Az emberi csontokat és a régészeti tárgyakat a szolnoki Damjanich János Múzeumba szállították további természettudományos vizsgálatok céljából.
Ez is érdekelhet
Az őskori emlékek mellett az újkori és modern kori folyami közlekedés, valamint a mindennapi élet nyomai is felszínre kerültek. A meder alján a víz sodrása egy 19. és 20. század fordulójára tehető, fémtárgyakból álló együttest mosott össze, amely három fejszét, egy nyéllel ellátott kalapácsot, csáklyát, fogót és különféle kovácsoltvas elemeket tartalmaz.
Bár az állami szervek az idei évben külön felhívták a figyelmet arra, hogy a kiszáradt folyómedrekben talált leletek a magyar állam tulajdonát képezik, a szakszerűtlen és dokumentálatlan amatőr gyűjtögetés továbbra is adatvesztést okoz. A cibakházi kutatás ezzel szemben rávilágít arra, hogyan lehet a sérülékeny víz alatti örökséget a jogszabályi előírások betartásával, az illetékes közgyűjteményekkel szorosan együttműködve megmenteni a pusztulástól.
