Teljesen digitalizálták a csukcsföldi Pegtimel ősi sziklarajzait
Befejeződött az ázsiai kontinens egyik legelzártabb régészeti lelőhelyének, a csukcsföldi Pegtimel-folyó mentén található ősi sziklarajzoknak a teljes digitalizálása, amelynek során új ábrázolásokat is felfedeztek. Az Orosz Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének (IA RAN) keddi beszámolója szerint a kutatók az augusztusi expedícióval lezárták a lelőhely 2021-ben indult felmérését. Az extrém időjárási körülményeknek kitett emlékegyüttes immár minden ismert felülete geodéziai pontossággal rögzítve van, ami alapot biztosít a jövőbeli állagmegóváshoz.
- Az Orosz Tudományos Akadémia kutatói befejezték a csukcsföldi Pegtimel-folyó mentén található ősi sziklarajzok teljes körű feltérképezését és digitalizálását.
- A 2026 augusztusában lezajlott expedíció során a régészek 31 eddig ismeretlen ábrázolást és egy új kő- és csontfeldolgozó telepet is azonosítottak.
- A rögzített térinformatikai adatok és a 3D-modellek a nehezen megközelíthető, pusztuló emlékhely megóvását és virtuális bemutatását is szolgálják.
E. S. Levanova és a moszkvai Távérzékelési és Téradatelemzési Laboratóriumot képviselő J. M. Svojszkij vezetésével a szakemberek idén nyáron a legnehezebben hozzáférhető, alpinista felszerelést igénylő sziklafalak dokumentálását végezték el. A munkálatok eredményeként a kutatók megállapították, hogy a fő lelőhelynek számító Keenejkuul-sziklafal korábban üresnek hitt keleti szakaszán is találhatók petroglifák. Ezen a területen a képzőművészeti felületek száma elérte a 680-at, emellett a szakemberek pontosították a sziklarajzokat tartalmazó zóna határait.
A digitalizáció mellett a régészek kiterjedt terepbejárást hajtottak végre a Pegtimel-folyó jobb partján, egy több mint 10 kilométeres szakaszon. Bár az 1960-as évektől kezdve, majd a 2000-es évek elején a szentpétervári Ermitázs és az IA RAN munkatársai is folytattak itt kutatásokat, eddig nem találtak újabb jelentős rajzokat.
A 2026-os szisztematikus felmérés során azonban a szakemberek egy kilenc ábrázolási felületet tartalmazó, eddig ismeretlen lelőhelyet azonosítottak. A teljes térségben így a rögzített sziklarajzos felületek száma 690-re emelkedett, amelyek közül 31 most került először a tudomány látókörébe.
A sziklarajzok térképezésével párhuzamosan a felszíni leletek gyűjtése is jelentős eredményeket hozott a Keenejkuul-lelőhely keleti részén. A régészek kő- és csonteszközöket, köztük kalcedonból készült vakarókat, kavicseszközöket és szigonypengéket találtak. A leletek felszíni eloszlása és a talajmozgások elemzése alapján a szakemberek egy korábban ismeretlen, kő- és csontfeldolgozással foglalkozó őskori vadásztábor létezésére következtetnek, amely N. N. Gyikov 1968-ban feltárt szomszédos bázisától keletebbre helyezkedett el.
Ez is érdekelhet
A Pegtimel-folyó sziklarajzai az északi sarkkörön túl található, eurázsiai viszonylatban is egyedülálló régészeti emlékek, amelyek az ősi szibériai vadászó-halászó népek életmódját, hiedelemvilágát, valamint a rénszarvasvadászat és a tengeri emlősök elejtésének jeleneteit örökítik meg. A lelőhely első tudományos leírása az említett N. N. Gyikov nevéhez fűződik, aki 1967-ben kezdte meg a petroglifák kutatását. A fagyok, a szél és a víz eróziója miatt folyamatosan pusztuló emlékegyüttes fizikai megmentése évtizedek óta komoly kihívást jelent Oroszország számára.
A most befejezett 3D-s modellezés és geodéziai rögzítés nemcsak a szövetségi jelentőségű műemlék határainak pontos közigazgatási újraértékelését teszi lehetővé, hanem a jövőben egy nyilvános virtuális múzeum létrehozásával kutatók és laikusok számára is távolról hozzáférhetővé teszi Csukcsföld ősi örökségét.
