Forgalmas ókori kikötő romjait kutatják egy horvát öbölben
A horvátországi Mljet szigetén fekvő Polače-öbölben végzett víz alatti régészeti kutatások részletesen feltérképezték egy késő ókori palotakomplexum kiterjedt tengeri infrastruktúráját. A Horvát Restaurátori Intézet munkatársai a 2026 áprilisában lezajlott ásatási szezon során az épületegyüttes gazdasági hátterét vizsgálták és eredményeik rámutatnak: a létesítmény a földközi-tengeri kereskedelmi hálózatba illeszkedő, forgalmas kikötői központként is funkcionált.
- A horvátországi Mljet szigetén zajló víz alatti régészeti munkálatok egy késő ókori palotakomplexum tengeri infrastruktúráját vizsgálták.
- A kutatók a 4. és a 6. század között használt kikötői rakpart, egy halastó és a korabeli partvonal maradványait térképezték fel.
- A területen előkerült újkőkori kerámiatöredékek arra utalnak, hogy az öböl már évezredekkel a monumentális épületegyüttes előtt is lakott lehetett.
Az Igor Miholjek vezette, nemzetközi szakemberekkel kiegészült kutatócsoport a Kr. u. 4. és 6. század közötti időszakra datálható létesítményeket vizsgálta. A feltárások során egy kiterjedt kőrakpart, egy teherforgalmat bonyolító front, valamint egy part menti sekélyesben kialakított halastó maradványaira fókuszáltak.
A tavaszi kampány kiemelt célja az egykori partvonal meghatározása volt az egyes elemek között. Bár a fizikai partvonalat egyelőre nem sikerült lokalizálni, a régészeti adatok igazolják, hogy a tengeri építmények a palota szerves részét képezték.
A tengerfenéken talált leletanyag rávilágít a térség kiterjedt kereskedelmi kapcsolataira. A leletek között észak-afrikai tálak, amforák, vörös bevonatos edények és I. Constantinus korából származó bronzérmék szerepelnek, de felbukkant Mauricius Tiberius bizánci császár (Kr. u. 582-602) egyik arany solidusa is. Anica Kisić korábbi anyagelemzése kimutatta, hogy az öbölben talált kora keresztény mécsesek Észak-Afrikából, Görögországból és Kis-Ázsiából származnak. Az importált javak jelzik, hogy Polače jelentős tengeri csomópontként működött a térségben.
A Polače-öböl partján álló romok a dalmáciai tengerpart egyik legjelentősebb késő ókori épületegyüttesét alkotják. Igor Fisković régész kutatásai alapján a komplexum nagyrészt a Kr. u. 5. században épült ki, története pedig szorosan kapcsolódhatott Ravenna és a korabeli Dalmácia politikai elitjéhez. A palota mellett két kora keresztény bazilika és egy fürdőépület is helyet kapott a védett öbölben. A víz alatti leletek megerősítik, hogy a tenger felőli védettség folyamatos gazdasági és logisztikai ellátást garantált az itt élők számára.
Ez is érdekelhet
A római és bizánci kori emlékek mellett az öböl egy jóval korábbi történelmi korszak nyomait is rejti. Egy régebbi feltárás során a kutatók újkőkori kerámiatöredékeket hoztak a felszínre egy víz alatti zátonyról. Bár egy neolitikus település meglétét eddig nem erősítették meg ásatásokkal, a leletek felvetik annak lehetőségét, hogy az öböl partvidéke évezredekkel a palota megépítése előtt is emberi tartózkodási helyként szolgált.
Az intézet a terület kutatását egyelőre szünetelteti, amíg az ókori partvonal rekonstrukciója be nem fejeződik.
