Megvizsgálták az ókori egyiptomi temetkezés közösségi hálóit
A mindennapi társadalmi kapcsolatok és a patronázsrendszer hű lenyomata volt az ókori egyiptomi Óbirodalom temetkezési kultusza. A Sevillai Egyetem kutatóinak legújabb, a spanyol állam által támogatott projektje rámutat, hogy a síremlékek a túlvilági élet biztosítása mellett a földi hierarchia megőrzését is szolgálták.
- A Sevillai Egyetem kutatói az ókori egyiptomi Óbirodalom temetkezési kultuszának társadalmi vonatkozásait elemzik egy új projekt keretében.
- A nemrég lezárult régészeti felmérések során Közép-Egyiptom nehezen hozzáférhető, több évtizede feltáratlan síremlékeit dokumentálták a szakemberek.
- A kutatás megerősítette, hogy a halotti kultusz nemcsak vallási funkciót töltött be, hanem a mindennapi hierarchiát és a patronázsrendszert is tükrözte.
A Raúl Sánchez Casado által vezetett, Láthatatlan hálózatok elnevezésű kutatási program a Kr. e. 2650 és 2130 közötti időszakra fókuszál. A szakemberek vizsgálata szerint a sírok nem kizárólag a halott és szűk családja emlékezetének fenntartására szolgáltak, hanem integrálták az elhunyt környezetéhez tartozó személyeket, köztük a szolgálókat és a hivatali kollégákat.
Ezek az egyének az ikonográfiai ábrázolásokon keresztül a temetkezési rendszer szerves részévé váltak. A kutatócsoport hipotézise alapján ezek a függőségi kötelékek a földi élet során alakultak ki, és rögzítették a korabeli viszonyokat a túlvilág számára.
Az ábrázolások rendszere egyfajta kölcsönösségen alapult az elithez tartozó sírtulajdonos és az alárendeltek között. A halott a megjelenített személyek révén biztosította magának a túlvilági lét fenntartásához szükséges kíséretet. A szolgálattevők számára ez a szimbolikus hozzájárulás egyedülálló lehetőséget teremtett a saját emlékezetük megőrzésére.
Az Óbirodalom idején egy díszített, saját sírkamra kialakítása rendkívül költséges volt, így a társadalom alsóbb rétegei számára a patrónusuk síremlékén való megjelenés jelentette az egyetlen utat a túlvilági fennmaradáshoz.
Az elmélet bizonyítására a kutatócsoport Közép-Egyiptom több régészeti helyszínén folytatott terepmunkát Iker Fresneda Pérez kutató és Patricia Mora Riudavets fotográfus részvételével. A misszió során dokumentálták az el-havavisi és az el-hammámijai nekropoliszok kiegészítő sírjait, valamint Dzsebel el-Teir térségében felmérték Iimeri sírját, amelyben több mint negyven éve nem zajlott tudományos kutatás.
Ez is érdekelhet
A terepmunka eredményeit a szakemberek az InvNet elnevezésű nyilvános adatbázisban összesítik, amely a jelenetek és az azokon szereplő személyek rendszerezésével kísérli meg rekonstruálni a korszak társadalmi hálózatait.
Az Óbirodalom korszaka az ókori egyiptomi állam első nagy virágzása, a központosított adminisztráció és a monumentális kőépítészet kora. Ebben a periódusban az államigazgatás és a gazdaság szigorú hierarchikus rendben működött, ahol az uralkodó és az apparátust irányító szűk elit osztotta el az erőforrásokat. A társadalmi mobilitás elsősorban a hivatalnoki rendszeren és az elit családokhoz fűződő személyes patronázson keresztül valósult meg. A spanyol kutatók által elemzett temetkezési kultusz ennek a korai, centralizált társadalomnak az intim belső viszonyait teszi láthatóvá a régészeti leletanyagban.
